Május végén új kiadónál jelentkezett A Monument of Human Ignorance (Az emberi tudatlanság emlékműve) című második albumával a bajor és osztrák tagokból álló Zodiac Ass. A banda istállótársához, a szintén Refuse-os Mosfethez hasonlóan nem túl ismert hazánkban, de hamarosan beindul a promóciós gépezet és talán minden megváltozik. A Zodiac Ass frontemberét, Wolfgang Denk énekes-gitárost Rózsa Laci lemezekről, bandákról, véleményekről, fesztiválokról faggatta...

Május végén új kiadónál jelentkezett A Monument of Human Ignorance című második albumával a bajor és osztrák tagokból álló Zodiac Ass. A banda istállótársához, a szintén Refuse-os Mosfethez hasonlóan nem túl ismert hazánkban, de hamarosan beindul a promóciós gépezet és talán minden megváltozik. A Zodiac Ass frontemberét, Wolfgang Denk énekes-gitárost Rózsa Laci lemezekről, bandákról, véleményekről, fesztiválokról faggatta...

2001 óta aktív a zenekar. Aki nem találkozott még a nevetekkel, annak bemutatnád a bandát? Hogyan indultatok, milyen zenét játszottatok a kezdetekkor?
Nos, a Zodiac Ass egy thrash metal banda bajor és osztrák tagokkal (bajosztrák metaltesók). 2001-ben alakultunk egy más felállással, a szólógitáros posztján kétszer történt változás. A kezdetekben sokat jammeltünk, kerestük a saját hangzásunkat, egy kicsit crossoveresebb volt a banda, mintsem thrash, de nem ez a stílus volt, amit kerestünk, úgyhogy keményebb és gyosabb dolgokkal kísérleteztünk, mire eljutottunk ahhoz, amit most játszunk.

Mely zenekarok, előadók hatottak rátok a leginkább?
Mint ahogy hallható, a korai Sepultura, a korai Metallica és a Machine Head hatott ránk a leginkább.

A mai csapatok közül vannak, akiknek a zenei teljesítménye inspirálóan hat rátok? Egyáltalán, hogyan viszonyultok a mostani metal színtérhez?
Hát, az utolsó három Exodus is eléggé megtalált minket, különösen legutóbbi A Monument Of Human Ignorance lemezünk esetében. Mindannyian szeretjük a régisulis thrash dolgokat, mint a Metallica vagy a Sepu, de olyan csapatokat is, mint a Machine Head vagy a Pantera, tehát mindkét világból található egy kicsi a zenénkben.

A debütáló anyagotok 2006-ban látott napvilágot. Milyen eredményeket értetek el vele?
A Lefthandmasturbator saját kiadásban jelent meg, csupán néhány internetes kritika jelent meg róla. A visszajelzések nem voltak rosszak, de csak szűkebb körben volt ismert.

Az A Monument of Human Ignorance című, májusban megjelent albumotokra négy évet kellett várni. Mi az oka, hogy csak most lett folytatása a Lefthandmasturbatornak?
Nem sokkal a Lefthandmasturbator megjelenése után a szólógitárosunk elhagyta a csapatot, úgyhogy nulláról kellett indulnunk, új tagot keresni és összepróbálni a régi dalokat, mielőtt valami újhoz kezdenénk. 2007-ben úgy döntöttünk, hogy újra szólógitárost váltunk. Elölről kezdődött az egész szarság. Rengeteget tanultunk a hibákból a Lefthandmasturbator készítése közben, úgyhogy jó sok időt rászántunk a dalok kidolgozására, az időzítésre meg az egész cuccra.

Mire törekedtetek az új lemez készítésekor, milyen jellegű anyag készítése volt a cél?
A Lefthandmasturbator elég spontán, durva és mocskos anyag volt. Az új lemezzel annyi volt a célunk, hogy sokkal komolyabban szóljon.

A debüthöz képest hogyan értékelnéd a Monument dalait? Mit tartottatok meg és milyen újdonságokat hordoz a lemez az elődjéhez képest?
A Monument-en sokkal több technikával dolgoztunk. Van egy rakás ikerszóló, harmóniák, kiállások meg ilyesmi. Emellett persze egy kicsit meg akartunk tartani a Lefthandmasturbator beteg-durva-mocsok szelleméből is.

A dalszövegekről mit érdemes tudni? Milyen jellegű témák merülnek fel a dalokban? Kiérezhető némi koncepció, ezt helytállónak érzed?
Nincs nagy koncepció a Monument mögött, de vannak dolgok, amelyek dühítenek, például a politikusok tudatlansága, a vallási ürüggyel történő öldöklés vagy a társadalmi igazságtalanság. Csak a Frozen című dal szól másról, egy megtört szívű emberről, aki megpróbál újra talpra állni.

Nem túl pozitív a véleményetek a jelen világ állapotát illetően. Úgy tűnik, a politikusok a világban mindenhol többnyire megegyeznek, hiszen már a Hypocritic Politics című dal kezdő sora mindent elmond: „Politicians tell us lies…”. De az átlagemberek is kapnak rendesen. Ilyen vészesnek gondoljátok a helyzetet? Esetleg tudnátok valami megoldást javasolni a bajok orvoslására?
Igen, azt kell mondjam, hogy én egy igazi pesszimista vagyok. Ok, az életről és az emberekről alkotott véleményem valóban elég negatív, de ígérem, a következő lemezen megpróbálok néhány válaszra lelni, hogyan válhatna ez a világ egy jobb hellyé. Nagyon fontos számomra, hogy megírjam és elénekeljem azokat a dolgokat, amelyektől iszonyodom. Ez egyfajta terápia.

Az indulásotok óta történtek tagcserék is a bandán belül. Mi volt az oka a váltásnak?
A váltás az első alkalommal igen kemény volt. Thorstennel, az első szólógitárosunkkal közösen alakítottuk meg a bandát, aztán belső problémák miatt távozott. A második szólistánkkal, Markussal nem találtuk meg a közös hangot a zenében, úgyhogy el kellett küldenünk.

Josef Altmann gitáros belépése változtatott valamin a zenéteket illetően?
Joseffel egy igazi jó, technikás és gyors gitárost találtunk, aki hozza a saját ötleteit a dalokba. Tökéletesen illik a felállásba és a zenénkbe. Úgy gondolom, hogy mióta csatlakozott hozzánk, azt a muzsikát játsszuk, amit mindig is szerettünk volna.

Ausztriában alakultatok, viszont a myspace oldalatokon Németország van feltüntetve, mint székhely. Mesélnél erről, miért tartottátok szükségesnek a váltást?
Az osztrák-német határnál élek és akárhány bandában zenéltem, mindig is Németországban próbáltunk. A barátnőm is német, és amikor megalakultunk, az ő internet-kapcsolatát használtam. A weboldalunk üzemeltetője is német, ennyi a nagy titok.

Jó pár koncert van már mögöttetek, milyen tapasztalatokkal, élményekkel vagytok gazdagabbak?
Nagyon szeretünk játszani, érezni a zenét és a közönséget. Azt gondolom, mindenki látja és érzi ezt a koncertjeinken. Ezek azok a percek, amikor megfeledkezhetek mindenről. Ezért élek.

Május közepén felléptetek a Bay-Area thrash csapat, a Heathen társaságában. Hogy jött ez össze és hogyan sikerült az este?
Hát… viccből megkérdeztük, játszhatunk-e előttük, aztán végül megkaptuk a melót. Először nem is hittük el. Nagy megtiszteltetés volt a legenda előtt játszani és találkozni velük. Úgy éreztem magam, mint az első bulink előtt. Kib*szott ideges voltam, elhiheted. De tényleg fantasztikus volt. A közönségnek tetszettünk, a Heathen bulija pedig döbbenetes volt, az egyike a legjobb koncerteknek az életemben.

Milyen terveitek vannak a nyár hátralevő felét illetően? Vagy a lemez promotálása inkább majd ősszel indul be?
A promóció már folyik, de új kiadónk van, egy kis időbe beletelik, míg gördülékenyen mennek a dolgok. Jelenleg új dalokon dolgozunk, egy videót forgatunk és játszunk néhány bulit is.

Mit vártok a Monument albumtól? Milyen eredménnyel, hatással lennétek elégedettek?
Már jelent meg néhány kritika a Rock Hardban, a Legacy-ben és pár internetes magazinban, és egytől egyig jók. A hangom miatt sűrűn kritizálnak, de ebbe nem halok bele, tehát elégedett lehetek. Nem álmodozom róla, hogy mi leszünk a következő Metallica, büszke vagyok arra, amit eddig sikerült elérnünk.

Most elsődleges szempont az új album minél szélesebb körben való bemutatása, de mik a távolabbi, hosszú távú tervek? Vannak kitűzött célok a csapat előtt?
Mit mondjak…Jó lenne pár fasza buli, mint a Heathen-es, meg aztán próbálunk minden dallal jobbak és jobbak lenni. Hosszú az út a csúcsra…

-lecgó-