Rockmaraton Fesztivál beszámoló - 2. rész
Notice: Undefined index: user_status in /USER/rotorfan/vaskarc/print.php on line 80
Írta: MailMan - Dátum: Július 27 2010 16:15:30
Folytatódott nyári kalandom Európa Kulturális Fővárosában – a Malomvölgyi arborétumot a következő napon tarajos hajú, szakadt ruhás fiatalok szállták meg, olyanok előtt tisztelegve, mint az Exploited, az Alvin és a Mókusok, illetve a HétköznaPI CSAlódások.
Teljes hír
A keddi nap után a szerdai program leginkább a punk zene kedvelőinek szólt. Valószínűleg enyhe másnaposságunk mellett ez volt a másik tényező, amely miatt nem siettük el a fesztiválra való kiutazást. Amikor este mégis kiértünk, meglepődtünk, mivel ekkora punkinvázióra még mi sem számítottunk, de legalább a hangulat máris jó volt. (Egyébként ezen a napon volt a legkellemesebb az idő: az ég egy kicsit felhős, de már nem szakadt az eső, és a hőmérséklet se mászott 30+ fokig.) Elsőre nem hangzik túl izgalmas programnak, ha az ember ül és néz ki a fejéből, de ilyenkor lehet a legjobban megfigyelni az embereket: a rengeteg hosszú hajú, sötétruhás rockert és rockerlányt, a színes hajú, tágítós-láncos-piercinges punkokat, és a hétköznapi ruhában érkező embereket, akik annyira kirívóak itt, mint a többiek a fesztivált leszámítva akárhol máshol. A legjobban egy igen emelkedett hangulatú, szerzetescsuhában járkáló, prédikáló és iszogató srácon derültem – mint kiderült, ő az Irgalmatlansági rend tagja volt. Hirtelen erős késztetést éreztem, hogy többet is megtudjak róluk :)
A német-spanyol világbajnoki elődöntő is erre a napra esett, és én ugyan nem örültem az eredménynek, de az emberek nagy része lelkesen fogadta a favoritok győzelmét. Az ő lelkesedésük rám is átragadt, így nem bánkódtam, inkább kíváncsian indultam a Planet Noir sátorhoz, ahol lassan a nap egyetlen, engem igazán érdeklő bandája következett: az Evermore. A Road koncertjének végére értem oda, és ahhoz képest, hogy pár éve egy ismerősöm még azt mondta róluk röhögve, hogy senki nem ismeri őket, bizony szépen megtöltötték a sátrat, és a közönség is érezhető örömmel figyelte a műsort. Még ha nem is az én világom, készséggel elismerem, nagyon jó kis bulizós zenét nyomtak.
Aztán hirtelen szinte teljesen kiürült a sátor, ami eszembe juttatta a kérdést: mennyi létjogosultsága lehet itthon egy Nevermore tribute-zenekarnak? Hiszen az anyazenekart is fájdalmasan kevesen ismerik Magyarországon. Én azonban úgy vagyok vele, ha egy banda szívvel-lélekkel játszik, és örömét leli a zenélésben, akkor nem szabad zavarnia a kevés nézőnek – ezért örülök, hogy az Evermore egyáltalán létezik. Na, nem mintha koppüres sátorban kellett volna játszaniuk, mert szerencsére jöttek még páran :) Aztán a srácok belecsaptak a lecsóba, és volt itt minden finomság: Narcosynthesis, Born, Tomorrow Turned into Yesterday, Final Product, Sounds of Silence – sőt, még az új lemezt is megjáratták a címadó tétel és az Emptiness Unobstructed erejéig. Az előadásmód abszolút minőségi volt, nagy dicséretet érdemelnek a fiúk. Külön kiemelném Somos Zsoltot, aki félelmetesen verte a bőröket, közkívánatra pedig még dobszólót is játszott, míg Paczúr Richárd kicserélte elszakadt húrját.
Két nagy félelmem volt a koncert előtt: a gitárszólók és az ének, a Nevermore nóták két sarkalatos pontja. Az elsőből tökéletesre vizsgáztak, Hajnal úr precízen szállította az összetettebb témákat is. Nagy megkönnyebbülésemre az énekkel is meg voltam elégedve, Várszegi Gábor mindent beleadott a produkcióba, a szövegek is jól mentek neki – egy-két dalnál éreztem, hogy kicsit nehezen adja vissza az eredetit (pl. a Born mély témái), de mivel Warrel Dane-ről van szó, azt hiszem, ez megbocsátható. Ami a banda gyenge pontja, az a basszusgitár hiánya: igaz, hogy Hajnal Laci nyolchúros gitárján elő tudta vezetni a basszustémákat, de mivel ő szólózott szinte végig, a szólók alól fájdalmasan hiányzott a mély tartomány. Ha ezt orvosolni tudják a srácok egy állandó bőgős besorozásával, akkor azt hiszem, az előadásuk szinte tökéletesen hiteles lesz (illetve a nyakig felhúzott gitár sem túl metál, de ez már nagyon részletkérdés :)). . Mindenesetre azt javaslom, aki szereti a Nevermore-t, nézze meg valahol ezt a lelkes szigetvári zenekart, mert csalódni nem fog!
A szerdai napra nekünk ennyi volt a Rockmaraton, ahonnan a csurig töltött fesztiválbusszal jutottunk vissza a városba. A következő részben érkezik a végjáték, amiért az egész fesztiválra egyáltalán elmentem: Blaze Bayley koncertje.
Folyt. köv.