Még egy Wackenes thrash támadás videón, bár az Exodusé előbb kint volt, az ötlet erősen hasonló. És a tálalás is. A banda bemutatásával nem kell fáradnom, gondolom nincs ember, aki nem ismeri a Destruction névre keresztelt német thrash-gépezetet. Annak fényében, hogy a D.E.V.O.L.U.T.I.O.N. 2008. augusztusában történt megjelenése óta eltelt másfél esztendő, és tavaly is egy koncertlemezt kaptunk Schmier csapatától, engem mondjuk leginkább egy új sorlemezzel tudtak volna meglepni, mondjuk valami olyannal, mint a Release From Agony. Persze nyilván készül valami, de egyelőre nem tudni róla.

Apropó, koncertalbum! A Savage Symphony 14 tételes dalrendjét vizsgálgatva gyanússá vált, hogy talán túl van némi átfedés a tavaly megjelent The Curse of the Antichrist - Live in Agony című koncert-duplával. Sajnos beigazolódott a megérzésem. A különbség mindössze annyi, hogy míg a DVD-n csak a 2007-es Wackenen (25. szülinapi feszt) felvett dalok szerepelnek, addig a tavalyi élő matériában Tokyoban felrántott nóták is voltak.

A videóra válogatott dalok javarészt klasszikusokból állnak, mindössze az anyag harmada 2000 utáni nóta. Ez egyfelől nagyon jó dolog, másfelől viszont ezek a thrash himnuszok már a ’89-es Live Without Sense és a 2002-es Alive Devastation programjában is benne voltak. Az meg lehet, csak az én bánatom, hogy a régi nótákat a Destruction élőben úgy nyomja, mintha önnön-maguk feldolgozása lenne prímszámokra lebontva, de néhányat közülük így is roppant megkedveltem már a Thrash Anthems remake-en.

Ami el tudja majd adni ezt a DVD-t, az az irtózatos hangulat (hja, a Wackenen kérem nem akármivel gurigáznak), meg a szülinapi zsúrra meghívott vendégek. Az Inventor albumról való The Alliance Of Hellhoundz-ban például stílszerűen olyan vendégtorkok szerepelnek, mint Bobby "Blitz" az Overkill-ből, Peavey Wagner a Rage-ből és Oddleif Stensland, a Communic frontembere. Ehhez az illusztris kis társasághoz mintegy további meglepetésként (vagy mintha csak arra járt volna) Tom Such, azaz Angelripper, Schmier Sodom-os cimborája is csatlakozik, ennek tényét a tömeg extatikus őrjöngéssel üdvözli. Tömeg? Igen. Nem akarok ismét kitérni arra, hogy a Destructiont otthon, egy nagyobb klubban nagyságrendekkel többen megnézik, mint amennyien itthon egy több szereplős thrash megmozdulásra kíváncsiak. De emiatt érzett bánatomat már elsírtam párszor.

Szóval, a „multivokális” támadást a közönség igen nagyra értékelte, holott ez a „több frontos” dolog kvázi nímanddá törpül a következő meglepihez képest. Merész ötlet és igen precíz megvalósítást kíván a hátérben magányosan bőröket püfölő kolléga személyét megtriplázni, de ez történik. Thrash Till Death három dobossal, Marc két oldalán két Destruction-ex: Sven Vormann és Oliver Kaiser. A 2001-es The Antichrist nótája úgy szól, mint egy dél-amerikai ütősgála. Ezzel még nincs vége a dob-köbölésnek, Marc a Total Desaster előtt átadja helyét Tommy Senmann-nak, aki szintén elődje volt. Mindehhez egy újabb ismerős, Harry Wilkens gitáros csatlakozik, aki ’87 és ’90 között nyűtte a húrt a csapatban. Lehet, hogy célszerűbb lett volna Harryval egy Release-es nótát, példának okáért a Dissatisfied Existence című klasszikust színpadra vinni… ám így is pokoli az előadás! A mészáros odab..., elénézést, visszavág! Nagyon átjött! Nagyon Rock ’n’ Roll’ (ja bocs, ez már nem az én szövegem). Nagyjából ennyi a hájlájtokról, igazából ezek a részletek is ismertek voltak már, képileg azonban még nem.

És végül… Mi van a csomagban? A DVD-n valamivel több mint egy órás (úgy látszik ennyit adnak…) koncert, meg az extrák: klipek, turnéfilm, stb. Ehhez a pakkhoz jár még egy audio CD is, ami a videó hanganyaga némileg eltérő dalrenddel és néhány nótával hosszabb változatban (óra húsz), és csak három klasszikus hiánya választ el attól, hogy ne a Live in Agony-t kapd a DVD mellé.

Nos, én még mindig szeretem az ilyen koncert-cuccokat. Igaz, ez a kiadvány szinte már a hetedik bőr lehúzásának számít, de ha a tavalyi élő-audio kiadást nem számítjuk, talán ez az eddigi legjobb Destruction koncert, de még nem merem kijelenteni, hogy übereli kedvenc Wacken-videómat, amit a Kreator 2005-ös Enemy Of God lemezbemutatóján vettek fel.