Kiadó: Maple Metal Records
Web: Valfreya facebook

Zenészek:

Crook - Ének
Grazzt - Gitár
Mawhjey - Dob, háttérvokál
Karhu - Gitár
the Pinch - Basszusgitár
Shark - Billentyű

Dalok:

1. Path to Eternity (Intro) 01:57
2. Deity's Grace 05:06
3. Inferno 06:43
4. Beyond Illusions 07:08
5. Ocean's Assault 04:03
6. Confront Immensity 05:58
7. Condemned World 04:23
8. Alefest 05:36
9. My Everlasting Star 06:51
10. Glorious Death (Outro) 01:46




A 2009-ben alakult Kanadai Valfreya még viszonylag frissnek mondható Path to Eternity című albumával minden bizonnyal könnyen utat fog találni a vidámabb folk metál zenék kedvelőihez! Pedig nem tagadom, hogy a borítóra pillantva valamifajta Trollfest és Korpiklaani-féle diadal és örömittas csuhajkodást sejtettem, de annál itt szerencsére jóval többről és zeneileg változatosabb dolgokról van szó, ugyanis a Crapule valamint Crook művésznéven futó 26 éves fő-dalszerző/énekesnő Corinne Cardinal és zenekara egy kifejezetten fasza, sodró lendületű, néhol kifejezetten mély tartalmú, kétlábgépes zabolátlan extrém metálos köntösbe csomagolt folk metál zenével állt elő, olyannal, ami véleményem szerint gond nélkül vetekedhet az olyan stílusában jól csengő nevekkel, mint akár az Ensiferum, Blackguard, Equilibrium, vagy a női vokál révén éppen az orosz Arkona.

Teljes mértékig meggyőzött ez a lemez, pedig ha egy mód van rá, akkor próbálom egy ideje távol tartani magamat ettől a stílustól, de az Ensiferum legszebb power metálos időszakat a manapság ismert dagályosabb, epikusabb hangvételelével a lehető legkiválóbb módon keverik a fiúk-lányok, ráadásul vokálisan egy olyan többdimeziós, piszok változatos teljesítményt kapunk, ami által többszörösen érdekessé tud válni a Path To Eternity! Crapule (avagy Crook) kisasszony ugyanis nemcsak hogy hörög és károg (nagyon jól!), hanem még tiszta énekével is elősegíti ezt a magasztos, pátoszos atmoszférát, sőt, még az operai magasságokba is felmerészkedik... Akár mondhatnám is, hogy szinte teljes a hasonlóság Arkonáékkal az Ensiferumos párhuzamokon túl, de tulajdonképpen említhetném a hazai Dalriadát is, akiknek némely, extrém vokalizással előadott szerzeménye is beilleszthető lenne akár a Valfreya univerzumába, és akkor az autentikus (vagy annak ható) prémes, szőrös, bundás külsőségeket még nem is említettem! Szerethető zenéről van szó, aminek megvan a maga ritmusa, azon túl hogy tényleg sem üresjárat, sem laposabb pillanatok nemigen jellemzik a lemezt, ráadásul Valfreyáék szinte minden olyat felvonultatnak lemezükön, ami egyrészt szükséges ebbe a stílusba, másrészt pedig változatosabbá teszik vele zenéjüket, hisz van itt nagyepikába csomagolt monumentális harci eposz, jókedvű germán speedmetálos asztalborogatás, fennkölt drámaiság, azaz a vidámtól a kifejezetten borús és feszült szerzeményekig szinte minden terítékre kerül, változatosan és érdekesen meghangszerelve, jól felépített élvezetes dalokkal, olyanokkal, amikkel már nem is tudom mióta próbálkozik az Ensiferum, mindhiába...

Nem is tudom miért volt bennem rossz érzés a Path to Eternityvel kapcsolatban, egyszerűen csak halogattam már egy ideje, de ha tudom hogy egy ilyen szinten és méltán "közönségkedvenc" zenéről van szó, akkor bizony már hónapok óta állandó vendége lenne a lejátszómnak! Szóval, érdemes megismerni ezt az aranyos kis kandadai csapatot, tehetségesek, ügyesek, és ha olyan túlontúl sokat már nem is tudnak hozzátenni ehhez az Ensiferum-féle zenei világhoz, bizony jelenleg náuk simán szórakoztatóbbak, ami amúgy nem elhanyagolható ebben a főként szórakoztatásra alapuló stílusban! Van bennük potenciál rendesen, nem is lepődnék meg rajta, ha a legkomolyabb nevekkel együtt tunéznának nemsokára! Ami pedig külön meglepett, hogy a zenéjük kifejezetten tudott működni albumon is, fejhallgatóval hallgatva, ami azért tapasztalatomból ítélve viszonylag ritka ezen stílus bandáinak anyagai között!

Értékelés: 9/10
Szerző: Fehér Balázs