Kiadó: Saját Kiadás
Web: Dead Summer Society Facebook

Zenészek:

Mist - Minden hangszer
Trimegisto - Férfi Ének (vendég)
Federica Fazio - Női Ének (vendég)

Dalok:

1. Explicit 02:27
2. I Met You in Heaven and Hell 03:44
3. Shadow I Bear 06:02
4. The King's Alone 09:37
5. Down on You 05:02
6. Her White Body, From the Coldest Winter 08:16
7. Last Winter I Died 01:22
8. The Way 02:36
9. Within Your Scars 05:09
10. Unreal 04:53
11. I Fade 05:52
12. Army of Winter (March of the Thousand Voices) 05:40




Feltételezem csak nagyon keveseknek mondhat bármit is Mist neve, aki az olasz gótikus/doom metálos Dead Summer Society kiagyalója, de ha hozzáillesztem a mai napig is aktív státuszú, bár inkább tetszhalott és egyelőre csak egy 2003-as nagylemezig jutott How Like a Winter nevét, a fáradhatatlan undeground-kutatóknak derenghet valami régről. Mist jelen formációban mindenesként van feltüntetve (A How Like a Winterben az akusztikus és az elektromos gitár volt a posztja), így nevezhetjük is nyugodtan a Visions from a Thousand Lives-t Mist szólólemezének. Férfi ének terén néhány dalban Trimegisto segíti ki Mistet, de négy dalban Federica Fazio hölgyénekes hangja is felbukkan, csak hogy teljes mértékig autentikusak maradjunk ehhez az egy időben szinte csak női énekesek által uralt stílusban, stílusötvözetben.

Őszintén megvallva sikerült Mistnek, és a Dead Summer Society-nek (a név felettébb ötletes, még ha nem is eredeti!) néhány kisebb-nagyobb amatőr hibába belefutnia első nagylemez gyanánt, pár olyan hibába, ami mellett nehéz elmenni szó nélkül. Persze furcsa lehet, hogy egy alapvetően pozitív összképpel rendelkező zene, illetve album esetében rögtön a hibákat és hiányosságokat emelem ki, de számomra érthetetlen hogy Mist honnan ásta elő ezt a 90-es évek eleji-közepi, akkori ambient-black bandák próbálkozásaira emlékeztető, minden természetességet nélkülöző hangzást. Sok 'óccsó' megoldással találkoztam már életemben, de ennyira jóárasított teszkógazdaságossal tényleg nagyon rég, illetve talán akkor, amikor úgy jó 8-10 éve leszedtem valahonnan a netről valami ingyenes, gitárok és szintetizátorok hangszíneit szimulálni próbáló programot, na kábé ott szóltak így a pengetett/leütött hangok. Ami nagy kár, mert érezhetően jó kis album a Visions from a Thousand Lives, a rendezetlenül megszólaló masszában pedig még azt is kihallani, hogy Mist baromi hangulatos dolgokat játszik gitárján, a dalok atmoszférája is nagyon a helyén van, amin szerencsére még ezek a hihetetlen gagyi, számitógépből "elővarázsolt", sokszor a 80-as évek konzoljaira(!) emlékeztető effektek sem tudnak rontani jelentősen, bár a kedvencem ezen a téren az, amikor a Shadow I Bear egyébként zseniális főtémáját sikerült agyoncsapni az ötödik perc végén belépő, hús-vér dobot felváltó irdatlanul zakatoló és minden más hangszert elnyomó dobgéppel, ami hangzásában és statikusságában kb. egy varrógéppel egyenértékű. Hát, ezek nem hangzanak túl jól, mégis különösebb problémák nélkül sikerült élvezni Mist zenéjét, ami körülbelül a Remembrance, a Doom:Vs, a The Fall of Every Season valamint a régi Paradise Lost környékére tehető, sok gyönyörű gitármelódiával, harmóniákkal, és csomó olyan jól sikerült megoldással, aminek köszönhetően a hallgató is átszellemülve búslakodhat ebben a keserű és reményvesztett világban.

Hát, nem mondom hogy nem hallottam még életemben ennél akár sokkal jobb próbálkozást is e stílusban egyfős zenekartól, mindjárt ott van példának a The Fall of Every Season vagy a Raventale, de közel sincs szó hamvába hullt kísérletről, bár kétségtelen, hogy van néhány kispályásnak számító megoldás a lemezen. Nem tudom mennyira fut még manapság ez a gótik/doom stílus, ahogy tapasztalom olyan sok zenekar azért nem alkot manapság ezen a területen, szóval az ilyen egészen parányinak számító megjelenésekkel is lehet akár hiányt pótolni, bár akik minimum a Paradise Lost, vagy a régebbi Draconian, netán a The Foreshadowing minőségéhez szoktak, azok sok hasznosat nem fognak találni a Visions from a Thousand Lives-en!

Értékelés: 7/10
Szerző: Fehér Balázs