Kiadó: Malevolence Records
Web: Absentia Facebook

Dalok:

1. All This Hell 02:07
2. The End of the Line 04:49
3. Inferno 05:25
4. Dead Winter 05:48
5. Darkest Tranquility 04:33
6. Portrait of a Soul 05:49
7. Is Heaven Crying? 05:45
8. If Only I 05:12
9. One More Step (Away from Home) 03:05

Zenészek:

David García - Billentyű
Julián Diaz - Ének, Gitár
Ian Alvarez - Basszusgitár
Manuel Morán - Dob





Ismét egy szimfonikus, dallamos black/death/gótik csoda - gondoltam, mielőtt utánanéztem volna komoylabban a 2004-ben alakult spanyol Absentiának. Aztán miután egy kicsit mélyebbre ástam magam a banda munkásságában, egyre szimpatikusabb lett, amit csinálnak, még akkor is, ha ez a stílus nem tartozik kimondottan az általam leginkább favorizáltak közé. Az Our Bleeding Sun a csapat második stúdióalbuma, és remélhetőleg nagyobb ismertséget hoz majd számukra, mint a saját maguk által kiadott Heaven Still Burn című előző anyag, mely velem egyetemben gondolom sokaknak kimaradt.

Hát, lássuk csak...A kezdeti benyomásom az volt az Our Bleeding Sun-ról, hogy meglepetésektől mentes, viszont igencsak jóféle zenét tartalmaz, ami nagy szó azok után, hogy ez a szimfonikus black/death/gótik metál címke szinte már szinte önmagában pejoratív jelzővel bír...Őszintén szólva a bővebb környezetemben már ősidők óta senki nem érdeklődik az eféle zenék iránt, így azt hiszem lehet az embernek egyfajta alapja kijelenteni, hogy ez a szintetizátoros, hörgős, hol dallamos/hol durva metálzene már igencsak nem a jelen, ám az igényes és tehetséges próbálkozókat az ember mindig szívesen veszi. Először is, mivel az Absentia a populárisabb-kommerszebb vonalon mozog - valahol a Dimmu, Cradle of Filth, Eternal Tears of Sorrow, Epica és a the Spektrum környékén - abszolút nem árt, ha az énekdallamok, a hangulat, valamint a szórakoztatatási faktor a helyén legyen egy alapvetően ezekre kihegyezett albumnál, mert bár meg sem próbál az Absentia valamiféle sajátos, csak rájuk jellemző zenei világot felmutatni, attól még a fenti elengedhetetlenül fontos szempontoknak maradéktalanul megfelelnek...Egyszerűen jók a dalok, amire akkor jöttem rá csak igazán, amikor egy-két nehézsúlyú grind/death versenyző után toltam be a lemezt! Az állandóan csúcsra járatott szintetizátor ugyan egy kicsit birizgálta a fülemet, főleg hogy innovatív megoldásoktól teljesen mentes David Garcia játéka, ezt leszámítva viszont a zenészi teljesítményekkel abszolút ki vagyok békülve. Szót kell ejteni arról is az Our Bleeding Sun kapcsán (hogy undorítóan klisések a szövegek egyrészt!) hogy az Absentia hangzásának elképesztően jót tesz mind a hegedű, mind a női ének csatasorba állítása, ám nagy kár hogy csak mint díszítő elemként alkalmazta ezeket a spanyol zenekar, pedig a hegedű felbukkanásától nem kicsit rázta végig az embert a My Dying Bride The Angel and The Dark River szelleme...

Nem tartalmaz lényegi hibákat vagy gyengeségeket az Our Bleeding Sun, viszont túl sok kiemelkedő momentumról sem tudnék beszámolni. Az énekes/gitárok Julian Diaz szólómunkája az amit azért érdemes egy kicsit magasztalni, hisz nem is kevésszer tetszeleg gitárhősi szerepben ezen az albumon, ami a durvábbra vett aprítások után azért jól tud esni, ráadásul a technikája is észveszejtően jó, bennem pedig felmerült hogy ilyen fölényes tudással abszolút nem egy Absentia-szintű zenekarban kéne vesztegetnie az idejét, sokkal inkább egy intenzív tekerésekre épülő progresszív vagy power zenekarban... Színvonalas és minőségi tehát az Absentia második sorlemeze, amit viszont nyolc pontnál semmi esetre sem tudnék jobbra értékelni, hisz hiányoznak azok a finom apróságok, amik akár egy egyszer hallgató lemez élettartamát jelentősen kitolnák, a megveszekedett szimfo/gótik/black fanoknál amúgy van esélye hogy nagyot durrant az Absentia, viszont átlag zenehallgatói füllel csak az egyszeri kellemes találkozás lehetőségével kecsegtet az Our Bleeding Sun.

Értékelés: 8/10
Szerző: Fehér Balázs