Kiadó: Metal Scrap Ukraine
Web: Voice of Midnight Myspace

Dalok:

1. Epics
2. Voice of War
3. Polka
4. Tale of Severe Normans
5. Rune Stone
6. Wind
7. Know Your Worth
8. Regnar and Helga

Zenészek:

Andrey Balanets - Basszusgitár
Alexey Samoylenko - Dob
Ivan Lebedev - Gitár
Ivan Novikov - Gitár
Ivan Kuznetsov - Hörgés
Mariya Zhochova - Vokál, Furulya






Adott ez a rendkívül fiatal tagokból verbuválódott orosz zenekar, akik milliónyi orosz pályatársukkal együtt dallamos folk/viking metálban utaznak, a Bifrost pedig az első nagyobb lélegzetvételű anyaguk, mely az ukrán Metal Scrapnél jelent meg tavaly év végén. A fiatal hattagú banda zenéjére inkább a könnyedebb hangvétel és az édeskés dallamok jellemzőek a zordság, a monumentális megfogalmazás és a mélységek helyett, így egyfajta méginkább oldottabb Arkona-féle zenére kell gondolni, ezúttal is sok népi hangszerrel, játékosra és kevésbé komolyra véve a figurát, női énekkel természetesen...

Ez egy elég tipikus felállásnak számít ebben az orosz folk/viking/black stílusban, az Arkona mellett kapásból tudnám mondani az Anabiozt és a Kalevalát akik női énekest alkalmaznak, de talán a Voice of Midnight annyiból tűnik ki ezek közül, hogy férfi hörgés/károgás mellett hallhatunk női hörgés/károgást is...Maria Zhochova ugyanis a népies énekdallamain túl időnként durvít a dolgon, és extrém vokalizálásra ragadtatja magát, ami elsőre érdekes, de csak távolról mondható jónak! Persze sokak szerint a Dalriada hasonló újítása is jól sült el, szerintem meg pont fordítva, az extrém vokalizálás ugyanis nem a gyorstalpalón elsajátítható képességek közé tartozik, az erőlködés azonnal feltűnik a jártasabbaknak. Szóval félórányi könnyed, dallamos, itt ott tempósabb és durvább, de azért hosszú távon felejthető zenéről van szó a Bifroston, ami mint említettem teljes mértékig nélkülözi a mélységet, viszont "aranyos", és amíg szól, elszórakoztat. A csapat zenéjét valahová a Nomans Land és az Arkona közé raknám, de tulajdonképpen a mai Dalriada valamint Kerecsensólyom zenei irányvonala is egész hasonló, mellesleg elég sok billentyűvel színezik a Bifroston hallható muzsikát a fiatal orosz zenészek, és míg időnként melodikus death és black metállá lesz a dolog thrashes szólókkal, addig sok helyen pont az autentikusabb megoldásokkal domborítanak Voice of Midnight-ék, lényegében a lemez utolsó két népies szerzeménye dobott egy-egy pontot az összképen. Egyszerűen szépre sikeredtek, őszinték, tiszták...Mariya énekhangja pedig annak ellenére nagyon szép, hogy azért a szláv nyelvű előadás nem a kéj netovábbja.

Azért még a mai napig bízom benne hogy a Pagan Reign után sikerülhet felfedezni egy újabb szláv csodát, bár őszintén szólva az utóbbi években inkább a divat szülte 'sípos-dobos-nádihegedűs' valamint a 'csürdöngölős' típusú folk formációkhoz volt eddig szerencsém. Különösebben rosszat mondani nem tudnék a Voice of Midnightra sem, elég jó kis fogyasztható dalokat sikerült írniük a lemezre fiatal létükre, melyeken az énekesnő kétféle énekhangja egyszerre ront és javít is a korábban ecsetelt dolgok miatt, de nem féltem sem a zenekart, sem a Bifrost lemezüket, mert ennek a fajta zenének óriási tábora van szerte az egész világon...és mivel sokszor voltak már előzenekara is az Arkonának, így gondolom egy komolyabb bázis már meg is ismerhette őket... Felemás bemutatkozás, majd kiforrja még magát a banda, egyelőre jól jellemzi a helyzetet az, hogy két igazán eltalált dallal két pontot is tudtak húzni a teljesítményükön!

Értékelés: 7/10
Szerző: Fehér Balázs