Kiadó: Saját Kiadás/Független
Web: Vibratör Facebook

Dalok:

1. Heavy Rock Tank
2. Mushroom Eating Superhero
3. Overdrive
4. Sadness Of War
5. Lawman Overkill
6. Time To Rock
7. Hellhound
8. Thunderfist

Zenészek:

Niko "Ace Laze" Sturn - Basszusgitár
Pascal "Don Porno" Elsner - Dob
Markus "Schlumpf" Lampert - Gitár
Taycan "Raze" Ilhan - Gitár, Ének







Vajon mennyire lehet komolyan venni egy olyan pofátlanul fiatal, még szinte gyerekzenészekből álló osztrák bandát, akik nevüket arról a bizonyos anális "kényszerítőeszközről" nevezték el, ráadásul nem kicsit árulkodóan még az ékezetet is felaggatták az utolsó magánhangzóra? Hát túlságosan nem, ha pedig még azt is hozzáveszem hogy a borító karikírozza a Mad Max és Terminator filmek látványvilágát, akkor azonnal egyértelművé válik hogy a Muntlix-i srácok mindenféle mögöttes tartalom vagy komolyabb szándék nélkül kívánják elénk tolni retróhangzásba csomagolt retrozenéjüket!

Vannak a színtéren bizonyos zenekarok, akik ezt a retró érzés és hangzásvilágot teljesen komolyan véve és profizmusba ágyazva tárják a hallgatóság elé, hát a Vibratör nem ez a kategória! Persze félreértés ne essék, az osztrák srácok is megtanultak zenélni, valószínűleg a 70-es és 80-as évek főbb rock/hard rock és metal előadóinak, zenekarainak munkásságát betéve ismerik, de maradjunk annyiban hogy a Vibratör egy a 70-es és 80-as évek fordulójának emléket állítani kívánó, ifjonti hévtől fűtött tribute-zenekara, amire még a srácok a direkte lepusztult és csöves imidzse is csak ráerősít! Egyébként nem hallunk ám rossz dolgokat, bár sejtheti a kedves olvasó hogy elsősorban a dícséret azokat illeti, akik hellyel-közzel megírták ezeket a szerzeményeket anno, ugyanis a Motörhead, Deep Purple, a 80-as évek Black Sabbath-ja valamint a szárnyait bontogató korai Iron Maiden is ott figyelhet a srácok kedvencei között. Amúgy a legnagyobb megdöbbenés nem is akkor ért amikor ezeket a háromévtizedes szerzeményeket meghallottam, hanem amikor Raze brutál lestrapált és mindenfajta hangterjedelmet nélkülöző, kábé egy leszállóágban és a pia miatt félig már a sírban lévő ötvenes fazon hangján szólalt meg, valahol Lemmy környékéről, ami akár jópofának is tekinthető ebben a zenei környezetben....Ez a zenei közeg ugyanis egyfajta jam-szagú és kötöttségektől szándékosan mentes, már-már szétcsúszott heavy rock/metál, ami egy-egy komolyabb estébe nyúló piálás mellett összerántott számokból táplálkozik, szerencsére érzésből, mint erőlködésből...és bizony ez az a tényező amitől gond nélkül lepörgethető a Heavy Rock Tank anélkül hogy véres szájjal az eredeti zenekarokért kiáltsunk!

A Vibratör mindenkit figyelmeztet lábjegyztetben hogy minden amit az albumon hallunk, a zenétől a szövegig erős alkoholos befolyásoltság következménye, ami egyébként viccen kívül hihető is lehet, bár azért a bluesos/stoneres Hellhound a tagok végtelen lazaságáról árulkodik, és a szerzemény végtelen lazasága és fílingessége aligha hiszem hogy részegen összehozható lett volna, mint ahogy a lehető legtipikusabbnak számító Motörhead-es védjegyeket magán viselő Lawman Overkill sem... Persze lépten nyomon hirdeti magáról a fiatal osztrák zenekar hogy önállóak és a példaképeket még csak véletlenül sem majmolják, ám nincs azzal semmi baj hogy kilóg a lóláb. Meggyőződésem hogy a nyilvánvalót tagadni cikibb, mint felvállalni azt, hogy igen, mi a Motörhead stílusában próbálunk érvényesülni... De amúgy teljesen rendben van a Heavy Rock Tank, a jövőben egyszer-egyszer pont ugyanúgy felrakható ez a lemez is, mint a mai dömping számtalan hasonló zenekar lemeze, ám azért az nyom a latban, hogy a Vibratör zenészei mind húsz év alattiak, és ahhoz képest viszont ha az említett óriásokhoz képest csak töredéke is, de benne van a kezükben az a szükséges kis varázslat! Ám a kérdés mégiscsak az, hogy mikor találja meg a zenekar a saját identitását...legkésőbb a tagok húszas éveinek elején azért ez be szokott következni...

Értékelés: 7.8/10
Szerző: Fehér Balázs