Kiadó: Arx Productions Ukraine
Web: Landforge Bandcamp

Dalok:

1. First Watch 07:45 instrumental
2. Enchantress 07:08 instrumental
3. Triquetra 09:50 instrumental
4. God-Figure 07:36 instrumental
5. Pilgrim 05:05 instrumental
6. Phalanx 08:04 instrumental

Zenészek:

Stephan Carter - Minden hangszer, kivéve a dob, mert az gép









Az Egyesült Királyságbéli Landforge mindössze egy éves fennállás után, és immár egy ukrán kiadóval a háta mögött érkezett el második nagylemezéhez, mely Stephan Carter előző próbálkozásához képest a kondíciókat és a lehetőségeket tekintve lényeges változást hozott, hisz míg a Cheltenham-i fiatalember Creation Cycle című debütálása megmaradt a digitális világ berkein belül, addig a Servitude to Earth már háromszáz szerencsés tulaj között talál gazdára. Bizony, szerencsés embernek vallhatja majd magát aki hozzájut ehhez a kiadványhoz, mert egy stílusában kiváló munkáról van szó, és amiről nehezebb eldönteni hogy pontosan kihez szól és milyen stílusokban, mint azt hogy jó-e vagy sem, az uyganis nem kérdés.... Mert bár nem mindenkinek kenyere az instrumentális metálzene, attól függetlenül zehéz lenne fogást találni ebben a valahol nagyon mélyen doom metálban gyökerező, minimalizmus vezérelte poszt-előtagú rock/metál muzsikában, melyre a legdehonesztálóbb jelző maximum a háttérzene megnevezés lehet, és ami egyébként nem is feltétlenül szokott pejoratív értelmet nyerni ebben a kontextusban, hisz nem egy zenekarról tudok akik eleve háttérzenének is szánják művüket...Mindamellett, hogy a Servitude to Earth alapvetően háttérzeneként tud-e funkcionálni vagy sem, begyűjtött már az elmúlt hónapokban nem kevés kiváló értékelést számos webzine-től, ami előzetesen csak méginkább feljebb strófolta az ember elvárásait és érdeklődését az anyaggal szemben.

A Post-Rock és Post-Metal kiadványokkal kepcsolatban mindig is volt egy olyan véleményem, vagy inkább tapasztalásom, hogy a legtöbb ilyen zene mintha totálisan egy tőről fakadna, a szinte azonos dalszerkezetektől kezdve a percre pontosan megjósolható csúcspontokig és katarzisokig, amik mintha csont ugyanazokat az érzelmi perspektívákat akarnák meglovagolni a merenegésekkel és csilingelő dallamokkal, így elképzelhetetlenül nagy felüdülést jelentett az ezeken a sablonokon totálisan túlmutató Landforge lemeze, mely egyszerre tud felkavaró és nyugtató hatású lenni, és amiről kizárt hogy akár két embernek is egyforma benyomása lehessen. Lehet egyeseknek szép lesz, vagy érzelemmentesen morajló, míg másoknak kifejezetten depresszív és befelé fordító hatású lehet a Servitude to Earth, ám akármelyik aspektust is nézzük, egyértelmű hogy a Landforge nem mindennapi zenét játszik, és mely zenének a lelki illetve gondolatvilága teljes mértékig megmarad Stephan különbejáratú sajátjaként, hiszen instrumentális szerzemények révén a fikció és a valóság között bárhol lehetünk, ám a Servitude to Earth egyik nagy erőssége a vokál nélkülözése, ugyanis nincs az a vokál ami ezekhez a szerzeményekhez képes lenne bármit hozzáadni. Az előző mondat így aztán utal arra, hogy egy hihetetlenül kerek produkcióról van szó, amiből maximum a programozottnak feltűntetett dobok csippentenek le elméletben egy minimálisat, illetve nem is annyira elméletben mert a statikusságuk a lemez sokszori megfülelése után egyértelművé válik, de erre a konkrét tényre - mármint hogy a dob nem hús-vér - maximum csak azok a vájtfülűek fognak rájönni, akik direkte utánanézve a részleteknek kutakodnak a Landforge után. De hogy ne kerülgessük túl sokat a forró kását, és a lényegre térjünk, a Landforge zenéje tartalmaz hol egy kis Opeth-et a minimalistán beúsztatott progreszív rockos részeknél, hol a Swallow the Sun sötét melankóliája üti fel a fejét, míg a gitárfutamokban és szólókban a Paradise Lost és a milliónyi orosz dallamos doom/death követő neve is felsejlik, de az olyan standard és alap post-rock/metál bandák zenei közelsége is tapintható, mint a North, Explosions in the Sky vagy az Altar of Plagues. Stephan mikor kitalálta zenéjét, azért nem épp gagyi hatások mentén gondolkodott...

Nem tudom hogy ifjú angol barátunk a jövőben is tervezi-e tartani ezt a rendkívüli tempót a lemezmegjelentetések terén, mindenenesetre nálam már kivívta a Landforge a kitüntető figyelmet, így ha netántán Stephan hopsszabb időre is tűnne el, valószínűleg akkor is szem előtt maradna már csak a fantasztikus Servitude to Earth okán is. Érdemes egyébként kiemelni a srác véleményét a letöltésekről, ugyanis homlokegyenest szembe megy a zenészek alkotta masszával, hisz Stephan kiemeli, hogy mélységesen megköszöni minden olyan személynek a tevékenységét, aki az ő zenéjét akár csak letölti, megosztja, továbbadja, és főleg hallgatja. Mindezt így, gúnyosság nélkül. Ugye hogy nem minden a pénz? Ráadásul, a mellékelt digitális booklet szerint mindez a szöveg bekerült a CD-hez járó könyvenykébe is, ami azért nem semmi, arra pedig befizetek hogy valaha egy nagykiadós zenekar kiadványán ilyen felvilágosult sorokat olvashassunk...Esélytelen...

Értékelés: 8.6/10
Szerző: Fehér Balázs