Kiadó: ATMF
Web: Aquilus Bandcamp

Dalok:

1. Nihil 14:00
2. Loss 09:05
3. Smokefall 07:00
4. In Lands of Ashes 11:55
5. Latent Thistle 05:35
6. Arboreal Sleep 08:30
7. The Fawn 06:20
8. Night Bell 17:30

Zenészek:

Waldorf - minden hangszer








Mivel az Aquilus bandcamp oldalán már jóideje elérhető a Griseus tartalma teljes egészében, ezért aztán feltételezem hogy már jó páran az olvasók közül vetettek egy-két pillantást ennek az ausztrál srácnak az elképesztően ígéretes debütalbumára. Lényegében az egész zenekar mögött Waldorf áll, aki autonóm alkotóként szemlátomást nem igazán igyekezett különösebb korlátok közé szorítania a zenéjét, ami egyrészt eredményezett egy rendkívül szellős, átgondolt, ám mégis tartalmas zenét, mely végülis pár másodperc híján nyolcvan perces lemezhosszt eredményezett, ami egyébként nem véletlen, hiszen tavaly egy beszélgetés alkalmával elmondta nekem Waldorf, hogy szeretné nyitvahagyni a fizikai hanghordozós lemezmegjelenésnek a kérdését, melynek nyilván van egy nyolcvan perces korlátja, ám hogy a tavaly évvégén még nyilván szerzői kidásban, és csak digitális formátumban napvilágot látott lemezanyag sorsa jelenleg hogy alakul azt nem tudom, mert bár az Aeternitas Tenebrarum Musicae Fundamentum (ATMF) promótálja az albumot, a kézzelfogható kiadvány lehetőségéről egyelőre még nem tudok infókat. Pedig értékes zene hallható a Griseuson, ami nem kérdés hogy hanghordozóra kell hogy kerüljön előbb-utóbb...

A Griseuson lényegében a black metál és a reneszánsz, neoklasszikus, avagy modern klasszikuszene egy hihetetlenül kifinomult és lebilincselő elegyét hallhatjuk, mely véleményem szerint egy kortalan és örökérvényű zenét eredményezett, az viszont a félreértések elkerülése végett előrebocsátható, hogy a Griseus minimálisan black metál csak, hisz a lemez 90%-át klasszikuszenei kompozíciók alkotják, amikre időnként az ambient, valamint a neofolk jelzők is helytállóak lehetnek, hiszen alapvetően egy atmoszférikus zenéről beszélünk, amit csak elvétve szakít fel a black metál éjfekete robajló riffáradata. Ha ezt Waldorf mind valóban egyedül hozta össze, akkor nem túlzás azt állítani hogy egy hihetetlenül kvalifikált zenészről van szó, kinek esetében a klasszikuszenei vonal összehasonlíthatatlanul is erősebben van jelen a metálos vonalnál, hisz érzésem szerint gitáron nem igazán játszik erős témákat, nem beszélve ezen részek kidolgozatlanságáról, viszont nyilvánvaló hogy csak mint kiegészítő hangszer szerepel az elektromos gitár, így aztán a klasszikuszene az ami az ember számára egyből felvetődik, de azt azért megintcsak érdemes letisztázni hogy az Aquilusnak köze nincsen a 90-es évek végi, 2000-es évek eleji szimfoblack stílushoz, ezáltal nekem is sokkal inkább ugrik be a néhai In the Woods természetközeli érzelemgazdagsága, a Pensées Nocturnes kicsit avant-gardeos vadhajtása valamint kicsit népiesebb, de még mindig klasszikuszene-közeli vonalról a Nucleus Torn, a metálos részeknél pedig a Thy Catafalque szintén hasonszőrű megoldásai, és bár nem szeretnék mindenáron szembemenni a kiadó által említett mankóként szolgáló zenekarnevekkel, sem a Diabolical Masquerade-et, sem az Opeth-et, sem az Emperort nem érzem ki az Aquilis zenéjéből! Ellenben ezekre a gazdag hangszerelésű és lebilincselően szép dalokra lehetetlen rosszat mondani, és az a durva, hogy az előbb tárgyalt lemezhossz-korlát nélkül akár még egy sokkal terebélyesebb album is születhetett volna...

Egy dologban kéne nagyot fejlődnie Waldorfnak, mégpedig ha black metálban is gondolkodik, akkor arra kb tízszeresen rá kellene feküdni, mert a torzított gitáros részek véleményem szerint képtelenek szimbiózisba kerülni a rendkívül kidolgozott és gazdag hangszerelésű klasszikuszenei megoldásokkal, ami így leginkább egy zsizsgő-dongó-idegesítő kíséretként vannak jelen. Nem mondom hogy a Thy Catafalque milliószor jobb lenne ezen a téren, de lényegében érdemes megnézni hogy Kátai Tamás a metált és az elektronikát milyen szervesen egymáshoz tudja passzintani! Ugyanakkor viszont egy nehéz nap után, amikor nem energiát levezetni van kedvünk, hanem egy valóban tartalmas és regeneráló szellemi táplálékra vágyunk, tradicionális zenei értékekkel, akkor több mint kiváló választás lehet az Aquilus - egyébként teljes egészében a fenti linkről meghallgatható - zenéje!

Értékelés: 9/10
Szerző: Fehér Balázs