Kiadó/1: More Hate Productions
Kiadó/2: Metal Scrap Records Ukraine
Web: Flying Web

Dalok:

1. Progenitors 04:56
2. Break The Spell 05:13
3. Graceful Murder 05:26
4. The Moment Of Creation 06:04
5. The Answer 05:18
6. Ordinary Scene 05:13
7. Non-Existent World 05:15
8. Reborn 04:42

Zenészek:

Victor Ozolin - Vokál
Maksim Nabokov - Gitár
Mykola Paharuk - Basszusgitár






Az ukrán Metal Scrap és az orosz More Hate az undeground kiadók sanyarú sorsát és finaciális helyzetét meghazudtolva egyre másra hozzák ki újabbnál újabb kiadványaikat, ami egyrészt rávilágít arra, hogy a kelet tőkeerősebb mint azt gondolnánk, másrészt pedig örömteli dolog, hogy sok minőségi orosz illetve ukrán banda is megmutatkozhat szélesebb körben, ami egy pár évvel ezelőtt még maximum a fikció kategóriába tartozott. Az ukrán Flying Graceful Murder lemeze felett tehát egy orosz és egy ukrán kiadó is bábáskodik, ám érdemes hozzátenni, hogy ők már a harmadk kiadó akik birtokolják a Graceful Murder jogait, ugyanis 2010-ben a Moon Records már egyszer piacra dobta a lemezt, ám hogy az újrakidás kinek és minek köszönhető, az nem publikus, de feltételezhetően az első széria rendkívül karcsú példányszáma vezethetett oda, hogy kapjon a lemez egy második esélyt. A tagok között felfedezhetünk egyébként egy-két ismerős arcot, hiszen a dobos Konstantin és a basszusgitáros Berowar a Khors illetve Conquest zenekarokat erősítik, ami elsőre talán furcsa lehet, mert a Flying dallamos death metáljában és az említett bandák zenéjében nincs igazából semmi közös. A Graceful Murder felvételei 2008 októberétől 2009 áprilisáig tartottak, és míg a felvételek Kijevben zajlottak, addig a keverés és a maszterelés egészen Svédországig jutott, amivel a legendás gitáros-producer Andy Larocque ügyeskedett a Varberg-i Sonic Train stúdióban. Hogy ezen meg kellene-e lepődnünk? Nem hiszem, ugyanis tendenciáról van szó, a kelet egyre inkább képes megfizetni a nagynevű szakembereket.

Érdemes egy kicsit az artwork részletein elidőzni, mert igen erős külsőségekkel van az album megáldva. A frontborítón egy kazánfűtő pakolássza befelé az elégetnivalót régi könyvekkel, festményekkel és hanglemezekkel, melyek között ott virít a Mona Lisa is, ám továbbhaladva a Stalker és a Fallout poszt-apokaliptikus/poszt-indusztriális világa keveredik egy kis Half-Life-fal, míg az utolsó oldalon egy kiköpött özönvíz előtti Videoton TV-t engednek le az éhes zombiknak. Hát nem jó? Persze alapvetően a zene sem hoz szégyent az ötcsillagos szintű külsőségekre, hisz a négyfős - a lemez készitése idején még trióként dolgozó - Flying se nem a divatos oldaláról, se nem a túlzottan modern vagy közkedvelt oldaláról közelíti ezt a dallamos death metál mókát, ami jelen esetben leginkább a 90-es évek svédacélját jelenti olyan zenekarok munkássága nyomán mint a Dark Tranquillity, Centinex, Uncanny vagy az A Canorous Quintet. Tulajdonképpen ez a kissé kásás, láncfűrészszerű ám annál inkább harapós gitárhangzás is erre az érára emlékezteti az embert! Érdekes módon inkább a zúzósabb és a progresszívebb témák vannak előtérben a dallamok helyett, mely a zenekar előző the Heir of the Future nagylemezéhez képes elég komoly változást jelent, bár a míves és kidolgozott gitártémákra, szólókra ezúttal sem lehet panasz, bár összességében a megjegyezhető momentumok között azért több megoldás is elférhetett volna, gondolok itt elsősorban a zenekart már a kezdetektől, azaz 1998-tól erősítő Victor szerencsére csak néhol előkerülő dallamos énekére, amit nem tudom miért erőltet a zenekar, a zenéhez hozzátenni nem lehet vele, elvenni viszont igen! Ha dallamos tiszta éneklésről van szó, akkor az legyen rendben akár death metál, akár bármilyen extrém metálos zenei környezetben! Ezt amúgy lassan kezdik felismerni a zenekarok, de ezügyben még lenne hova fejlődni. Lehet hogy csak számomra triviális, hogyha nem elég kvalifikált a hangom, akkor nem próbálok meg dalra fakadni? Tessék csak hörögni, az úgyis palástolja a hiányosságokat.

Az itt-ott esetlen dallamok és gyenge-közepes tiszta ének ellenére is azt gondolom hogy a stílus híveinek érdemes lehet megismerkednie a Flying új, vagy talán annyira nem is új lemezével, ha pedig a 90-es évek kicsit nyersebb hangzásvilágú skandináv dallamos death metálját kiváltképp kedveled, akkor nagyon nem lehet mellédurrantani a Graceful Murderrel. Mivel ez a lassan antiknak nevezhető dallamos death metál altípus már annyira nem közkedvelt a zenekarok körében, így aztán kifejezetten jól tud esni a Graceful Murder időnként a sok elektronikával telepakolt popos dallamvilágú album között.

Értékelés: 8/10
Szerző: Fehér Balázs