Kiadó: Saját Kiadás/Független
Web: Noxbleed Myspace

Dalok:

1. madtroducness
2. bloody pleasure
3. isolated
4. waiting for glory
5. the fall
6. epidemic doctrine
7. bastard
8. progress in dementia
9. hate from the womb
10. digging our own grave
11. beast flight

Zenészek:

Dani Ortega - Basszusgitár
Aitor Ramos - Dob
Aimar Loinaz - Gitár
Miguel Lorente - Vokál






Bár sokan temetik a Myspace-t mint közösségi illetve zenemegosztó felületet, azt azért nem árt észrevenni, hogy különösképpen az underground körökben mozgó zenekarok egy egész tisztes hányada még a mai napig vagy sehol, vagy maximum az ősrégi accountjuknak köszönhetően a myspace-en kínál a zenéjükbe belehallgatást engedő dalmintákat, és tulajdonképpen a Noxbleeddel való találkozást is annak köszönhetem, hogy végülis az évek óta mellékpályára állított Myspace-en való jelenlétével még nem hagyott fel a csapat, mert ha felhagyott volna, akkor valószínűleg elszalasztom ezzel a spanyol bandával való találkozást. Ami nagy kár lett volna, mert a három közszemlére tett dalból is egyértelműen kitűnt hogy minőségi death metált játszik a Noxbleed a mára talán európa egyik legismertebb death-metálos nemzetének, azaz a lengyeleknek a súlyosabb műfajbeli kelepcéjének húzóneveire hajazva, profi megszólalással és az alapvetően régimódi, de magán modern hatásokat is viselő death metálok minden csínjával-bínjával, szóval ha a Vader/HATE/Trauma/Decapitated négyes közül a kedves olvasó ízlése akár csak az egyik komolyan csengő névvel is kompatibilis, akkor már érdemes lehet feltúrni a netet a Progress in Dementia valamilyen hallgatható változatáért!

Az a fajta szusszanásnyi levegővételt sem engedő death metál a Progress in Dementia, amiben a dobok gépies precizitással és vadul sulykolnak, a gitárok érzelemmentesen túrnak, Miguel pedig hol fakó és tónustalan vérhányással, hol malaccsordára emlékeztető röfögéssel kívánja a gyanútlan hallgatót kulináris élvezetekben részesíteni. Anyám mondogatta nekem régebben az ilyen zenékre, hogy minden egyes zenekar lemezénél ő csak a varrógép monoton csattogatását hallja ki abból, hát van benne valami, fejhallgatót levéve valóban olyan a Noxbleed zenéje is mint egy varróüzem egy fémfeldolgozó hangjaival keresztezve, haha! Egyébként a dobok miatt jelen lévő ipari jelleg miatt a HATE és a Trauma egészen evidensen adták magukat, a riffek viszont inkább Vader és Decapited féle vonalat viszik, itt-ott egy minimális thrashes jelleggel. Azt meg kell mondjam, hogy a jófajta szólók hiánya egy kicsit érzékenyen érintett, bár mások meg megrögzött szóló-ellenzők, úgyhogy ez is egy olyan szubjektum ami az értékelésbe nemigen szól bele, az viszont igen, hogy a Noxbleed majdnem mindent eltalált a Progress in Dementián a tekintetben, hogy hol van a megfelelő egyensúly az odabaszós, kőtömb szilárdáságú death metálok és a technikás megközelítést illetően, hiszen a tizenegy dal egyike sem a könnyen eljátszható fajta, ilyen téren például a Hate from the Womb-ra vagy a posztmetálos jegyeket is magán viselő rétegzett, és egy fasza basszusszólót is tartalmazó the Fall-ra még ezek a nagy nevek is csak csettintenének. Kompromisszumokba abszolút nem kényszerült bele a spanyol zenekar, brutális és technikás is a Progress in Dementia nagyjából 75%-25% arányban, és aki nem vevő a mai agyontechnikázott és dalokat nélkülöző sokszor lélektelen cuccokra, annak érdemes lehet próbálkozni a spanyol srácok debütjével. Olyan eszméletlenül maradandónak nem mondanám az albumot, de a minőségi lengyel vonalat ügyesen és lopkodásoktól mentesen hozzák...

Amíg például szerzőiben ilyen szintű lemezek jönnek nem ám félévente egyszer, hanem nap mint nap, addig azért a death metál mint műfaj a lehető legjobb kezekben van. Tulajdonképp az extrém metál színtéren a death metál pozicióját érzem a legerősebbnek és legmegingathatatlanabbnak, bár a magukat death metálnak hazudó core csapatok azért az elmúlt tíz évben nem kevés kísérletet tettek ennek a mára már véleményem szerint bőven patinásnak nevezhető műfajnak a bemocskolására, a Noxbleed-féle csapatok pedig csak simán tartják az emberben a lelket, hogy vannak még bandák akik nem akarnak sem dallamosak lenni, sem populárisak, és még az állandóan változó trendek és újabbnál újabb széljárások igájába sem kívánják behajtani a fejüket!

Értékelés: 8.3/10
Szerző: Fehér Balázs