 Kiadó: Saját Kiadás/Független
Web: Coffin Hammer Facebook
Dalok:
1. Post-Coital Feast
2. Pounding the Blood Stained Nails
3. Morgue Thief
4. Imperishable Excruciation
5. Nefarious Demoniac
6. Pit Fighter
7. Defeat
8. Wake Drugs Eat Fuck
9. Abomination Woman
10. Exterminated Without Resistance
Zenészek:
Taylor "The Impaler" Riley - Dob
Marcus Koury - Gitár
Josh Roseberry - Vokál (2008-2012)
Alan Davis - Basszusgitár (2008-2012)
Kissé szerencsétlenül kezdi első nagylemeze utáni életét az amerikai, egész pontosan Colorado-i Coffin Hammer, ugyanis amint hogy kiadták szerzőiben év elején a Purge of the Patriarchs-t, rögtön basszusgitáros és vokalista nélkül maradt a banda, így jelenleg Taylor Riley dobos és Marcus Koury gitáros alkotják a Coffin Hammert. Vadiúj formációról lévén szó azt hiszem nem igazán kell hogy foglalkoztasson minket ez az infómorzsa, ellenben egy fokkal már érdekesebb kérdés hogy materiális formában mit tesz elénk ez az amerikai banda; Fénymásolt borítóval és írott lemezként érkezett a Purge of the Patriarch, melynek borítóján egy óriási, szarvakkal és csápokkal rendelkező, tengeri, vagy inkább mocsári szörny éktelenkedik, de az is lehet hogy polip, egyrészt iszonyú pixeles a kép, másrészt meg tényleg maximum a zenekar tudja miféle kreatúra ez, mindenesetre jól passzol a csapat földbe döngölő és erőszakos zenéjéhez, amit valahol a death/doom/hardcore/groove metal tengelyre érdemes illesztenünk.
 Kellemesen keveredik a csapat zenéje a 90-es évek old school (skandináv és amerikai) death metal kissé doomos vonalával, és a korabeli progresszív/technikás death metál forradallommal, ami a zene végtelenül nyers tálalása okán bizony jó eséllyel repíti vissza az embert az időben jó két évtizedet, ugyanakkor a zsigeriség, valamint a csordavokálszerű bekiabálások okán még a csapat hardcore gyökerei is befigyelnek. Ez a felvázolt stíluselegy azért egy viszonylag masszív és tömény tartalmat sejtet a Purge of the Patriarchs tíz dalával kapcsolatban, a középtempós, vagy épp doomba hajló súlyosságoktól kezdve a nyúlfarknyi grindcore tombolásig a keményebb extrém zenék palettájának majd minden színén igyekszik festeni a Coffin Hammer, bár az igazi meglepetés az első körös végighallgatás után akkor ért, mikor az Abomination Woman a maga tipikusan finnes, korai-Amorphisos/Insomniumos/Ghost Brigade-es hangulatával felcsendült, és amit az ember általában nehezen tud hova tenni akkor, amikor az azt megelőző nyolc szerzemény egész más hangulatú/stílusú/hangszerelésű, de még furcsább az - és gondolom már mindenki tapasztalt hasonlót - mikor pont az a bizonyos többitől elütő egyetlen szerzemény tetszik messze jobban a fő csapásirány helyett, és felvetődik, hogy miért nem lehetett egy egész albumot erre a stílusra szentelni, amikor az még egy laikusnak is egyértelmű lehet, hogy ez állna a legjobban a zenekarnak? Persze nem számítva ezt a totálisan kakukktojás és sehova sem illeszthető szerzeményt a zene totális rokonságot mutat a Pestilence, Death, Autopsy, Asphyx, Creepmime, Fester és főleg Disbelief zenekarokkal, de akár a Kecskeméti Keeper of Dreams is támpont lehet eme erősen old school muzsikát illetően.
A mai össz death metál színtér pengésen játszó és brutál felkészült zenészeivel nemigen veheti fel a versenyt a Coffin Hammer, de az a jó véleményem szerint hogy ez nem is cél. Mintha csak egy húsz évvel ezelőtti ős-metál gépezetet hallanánk, tele lélekkel, hangulattal egy olyan korszakból, amikor a pontatlan játékon még aligha botránkozott meg bárki is, márpedig a valódi báját az adja a Purge of the Patriarchs-nak, hogy a szinte minimálisra redukált utómunkálatoknak hála egy próbafelvétel természetességével szólalnak meg a hangszerek, és még a lefogott húrokon odébbcsúsztatott ujjak hangját is bennhagyták, amitől aztán végképp kap a lemez egy közvetlen és életszerű atmoszférát! Nem tudom hogy az Abomination Woman-nel valójában mi volt a szándék, feltehetően nem a finn metálos nagyságok babérjaira kíván törni a Coffin Hammer, viszont bármelyik irányvonalat kukázni vagy feladni a másikért balgaság lenne!
Értékelés: 7.7/10
Szerző: Fehér Balázs |
