 Kiadó: Saját Kiadás/Független
Web: Moments Gate Web
Dalok:
1. The Conjuring Trick
2. Johnny
3. Dirty Mirror
4. Innocence
5. The Dissembler
6. The Art of Being Pointless
7. To all the Idols Carved in Stone
Zenészek:
Joost Snijder - Ének
Ronald Versluis - Gitár és Billentyű
Folke Thijsen - Basszusgitár
Stephan Broer - Dob
Talán nem mondok már újdonságot azzal, hogy szeretem böngészni a mai rock és metál színtér demós/EP-s/elsőlemezes bandái által produkált felhozatalt, akár lehetetlenebbnél lehetetlenebb országok zenekarai közt is kutatva ha szükséges. Sokan ebbe már régesrég beleuntak, vagy épp elvből tartják magukat a régi és jól bejáratott nevekhez nulla kockázatvállalással, de azért annak is megvan a varázsa, amikor az ember évek múlva visszagondol egy-egy addigra már sikeres, vagy csak sokadik nagylemezét megjelentető zenekarra - ki tudja? - azon okból, hogy már a legkorábbi zenei megmutatkozásuk óta képben van velük kapcsolatban. Ehhez persze nem kevés idő illetve türelem kell, hogy csak a legfontosabbakat említsem, de néha nagyon megéri a ráfordított energia. A 2009-ben alakult holland Moments Gate viszont annyiban kapcsolódik a bevezetőhöz, hogy igazából sem a kiemelkedően jó, sem a rossz kategóriába nem fér be, viszont kárpótlásul legalább furcsán útkereső...
 Azt tudni érdemes a The Art of Being Pointless-ről, hogy lényegében demónak készült abszolút és kizárólagosan házi körülmények között, amit ha nem is túl hangsúlyosan, de megérez a produkció. A zenekar számára a lökést az énekes érkezése adta meg lényegében, egészen addig csak egy három-négy számos demóként funkcionált a majdani lemez, amit aztán gőzerővel kezdett a csapat teljes hosszúságú lemezzé bővíteni. Mindenképpen érdekes stílusban mozog a zenekar, és valószínűleg csak hosszan és se füle se farka módon lehetne meghatározni azt. Az viszont biztos, hogy Moments Gate-ék zenéje eklektikus, frissességre törekvő, ötletes, ám leginkább a körülményeknek köszönhetően sok minden még elég amatőr módon cseng le holland barátaink lemezén. Szaggatott riffekkel operáló, rideg és fémes hatású extrém metál zenéről van szó alapvetően, amit időnként space-es elektronikával és ipari zajokkal bolondítanak, az ének hol tiszta és dallamos, hol torzított/effektekezett, még rap-szerű szövegelés is akad, e mellett pedig olyan csapatok ugranak be a The Art of Being Pointless hallgatása közben mint a Strapping Young Lad, a Fear Factory, a The Berzerker, vagy a The Monolith Deathcult, de egyelőre még én is fenntartásokkal kezelem ezeket a saját magam által idecitált zenekarneveket, ugyanis ez a fajta amatőr báj olyannyira megkavarja az embert, hogy időnként azt gondolom, hogy az a sok stílus, amibe a holland zenekar belekap, inkább tűnik csapongásnak és az útkeresés egy eklatáns példájának, de mivel ötletes dolgok és egyéni megmozdulások is akadnak bőven a the Art of Being Pointless-en, így inkább nyitvahagyom ezt a kérdést. Sokat ront viszont a helyzeten az elméletileg friss erőt jelentő énekes dallamos vokálja, ami egyszerűen rettenetes, nagy mázli hogy a dalok többségén azért nem teszi tiszteletét jelenlétével.
Extrém industrial zakatolás, nu-metálos dallamok, death metálos súlyosság, van itt minden kissé még rendezetlen formában a The Art of Being Pointless-en, és ha leszámítom a srácok által teljesen aránytalanra kevert megszólalást, akkor ígéretes anyag a jövőre nézve, mert ezzel a fajta zenével manapság abszolút lehet keresnivalójuk, lényegében szinte bárminek nagy keletje van mostanában, ahol a metálzene és az elektronika fuzionál. Furcsa ilyet mondani pont a frissen érkezett tagra, azaz az énekesre, de ő tűnik a Moments Gate kerékkötőjének, ugyanis kiált a lemez a fülbemászó - akár popzenés - tiszta énekdallamokért, amit az énekes olyannyira nem tud leszállítani, hogy az katasztrófa, ez az enervált kisiskolás szintű dünnyögés nem méltó egy mai extrém metál lemezhez, úgy meg pláne nem hogy a többi zenésztárs minimum korrekt szintet üt meg, ugyanakkor mivel a The Art of Being Pointless még érezhetően egy ad-hoc jellegű sebtiben összerakott kiadvány, kiváncsian várom a vélhetően jóval átgondoltabb folytatást!
Értékelés: 7.1/10
Szerző: Fehér Balázs |
