Kiadó: Saját Kiadás/Független
Web: Oceans of Night Facebook

Dalok:
1. Domain 17:27
2. Don't Look to Me 05:10
3. So Near Yet So Far 05:24
4. Dreams in Artificial Sunlight 03:32
5. Divisions of Time 05:16
6. Seven Days of Rain 06:11
7. The View to You 08:27
8. Instruments of Fear 04:14
9. The Future Remembered 04:18
10. Ghosts of the Past 04:24

Zenészek:
Scott Mosher - Gitár, Billentyű, Basszusgitár
Scott Oliva - Vokál
Alan Smithee - Dob, Dobprogramok





Az Egyesült Államokbeli (New York) Oceans of Night nevű project mögött lényegében az a grafikus-hangmérnök-szövegírő-zeneszerző-multiinstrumentalista Scott Mosher áll, aki már tizenöt éve jelenteti meg szólólemezeit kisebb-nagyobb szünetekkel saját neve alatt, vokalista társának közreműködésével, aki szintén Scott, ám ő jelen esetben Oliva, akikhez most az Oceans of Night projekt erejéig csatlakozott Alan Smithee dobos is. Nos, az a helyzet hogy hiába van már benne másfél évtizede Scott a zeneiparban, sem ő róla, sem lemezeiről nem hallottam még, a csak néhány éve létező Oceans of Night-ról meg aztán pláne nem, ami nem is csoda, hiszen kiadóval sosem szerződött le, de mint láthatjuk egy intézmény az ürge, hiszen mindenhez ért, lényegében a zeneszerzéstől a produkciós munkálatokon át a borítótervezésig minden ő alá fut be. Általában igaz szokott lenni, hogy aki mindenhez ért valamelyest, az semmihez sem ért kiemelkedő szinten, nos ez esetben úgy tűnik kivételhez van szerencsénk!

Bő egy órában kapjuk az AOR és hard rockos dallamokkal könnyűvé és lazábbá tette progresszív metált, vagy AOR és Hard Rock-hoz finomított progresszív metált, ahogy vesszük, egy csontismeretlen formációhoz képest meglepő igényességgel és megkomponáltsággal. Persze nem egy sztenderd progresszív metál ez, hanem a légiesebb, gondolkodóbb és rockosabb fajta, töménytelen mennyiségben megpakolva kozmikus-galaktikus-szintetikus ambient-space billentyűtémákkal, ami lényegében terepe Scott Moshernek, hiszen a szintetizátor és a gitár a legfőbb hangszere. Kissé problémás dolog kompakt módon megfogalmazni a hallottakat, mert egyrészt nagyon hasonlít a Domain hol a Pink Floyd-ra, hol az Ayreon-re elvont és földtől jó messzire elrugaszkodott billentyűfelhői miatt, máshol meg a jól megírt, fogós énekdallamok miatt a prog/power és a hard rock mezsgyéjén bóklaszó csúcsszuper Pagan's Mind-ra és Keldian-ra, míg bizonyos szerzemények meg az OSI és a Disconnected-korszakos Fates Warning industriál-ambient kísérleti progresszív rockját idézik, de valahogy újra-és újra visszahallgatva mindig elbizonytalanodik az ember a véleményében, hisz valamilyen szinten mindegyikre hasonlít, ám összességében meg kissé más utakon jár a Domain. Ha van lehetőségem rá, és az agyam is kellőképpen kapcsol, akkor szeretek releváns hazai példát is idecitálni, ami ez esetben a Mytra lenne space-es, ambient-es progresszív metáljával, ének nélkül természetesen. A Seven Days of Rain pont egy ilyen szerzemény, bármikor ráférne a Mytra demóira! Hogy az énekesre is rátérjünk, Scott Oliva egy viszonylag megelepetésektől mentes énekhang, de mint mentsvár, az ügyesen megírt témák valahogy nem tolják újra és újra az arcunkba azt az érzést, hogy orgánumával nem tud igazából felnőni a galaktikus és elképesztő magasságokban járó, bűvészi hangszeres játékhoz. Hogy el tudjuk képzelni, nagyban hasonlít Scott Oliva hangja a Darkwater-es Henrik Bath és egy rosszabb napot kifogó James Labrie hangjára, ami még nem is lenne rossz ajánlólevél, de olyan sok vibratoval énekel az ipse, hogy az már túllép a jó ízlés határán, és hamar fordul át giccsbe előadása.

Ettől eltekintve igencsak jó kis dallamos lemezt ismerhettem meg a Domain személyében, és egy biztos, Scott Mosher felettébb tehetséges dalszerző, muzsikus, túl azon hogy a hangzás is krisztálytiszta, bár egy kissé steril, de azt hiszem ebben a spaces, ipari és ambient környezetben ez nem hogy negatívum, hanem műfaji alap. Valahogy mindig ahhoz a gondolatsorhoz lyukadok ki, hogy valami ilyesmi zenét játszhatna a mi Mytránk, ha egy kicsit befogadhatóbbá tennék zenéjüket, és felvennének soraikba egy énekest...

Értékelés: 8.3/10
Szerző: Fehér Balázs