Dalcímek:
Over the Hills and Far Away
Wild Frontier
Take a Little Time
The Loner
Friday on My Mind
Strangers in the Darkness
Thunder Rising
Zenészek:
Johnny BoyGary Moore – gitár, ének
Neil Carter – billentyűk, ének
Bob Daisley - basszusgitár
Gary Moore Wild Frontier albuma 1987. március 9-én a Virgin Records gondozásában jelent meg. Gary ezt az albumot barátja, Phil Lynott emlékének ajánlotta, aki 1986 januárjában hunyt el.
Gary Moore 1952. április 4-én született Észak-Írországban, Belfastban. Pályafutása az ír Skid Row együttesben kezdődött 1969-ben. 17 évesen csatlakozott a bandához, ahol két lemezen szerepelt. 1973-ban jelent meg első szólóalbuma, Grinding Stone címmel. 1974-ben Phil Lynott-ól meghívást kapott a Thin Lizzybe, ahonnan turné közben lépett ki az akkori gitáros, Eric Bell. Gary elvállalta a felkérést és folyatatta a turnézást az akkor már sikeres bandával. Viszont pár hónap múlva már ott is hagyta az önpusztító életmódot folytató csapatot és nem sokkal rá beszállt a Colosseum II-be, ahol három album elkészítésében vett részt. 1977-ben már újra a Thin Lizzy soraiban találjuk az ír húrnyűvőt.
Második szólóalbuma 1978 tavaszán jelent meg Back On The Streets címmel. A lemezen Phil Lynott is játszik néhány nótában.
Miután egy nagy összeveszés után Gary Moore kikerült a Thin Lizzy-ből, Los Angelesbe utazott, ahol G-Force néven bandát alapított Tony Newton basszusgitárossal, Mark Nauseef dobossal és Willie Dee billentyűssel. Egyetlen albumuk 1980-ban jelent meg.
Következő szólóalbumára 1982-ig kellett várni, amely Corridors Of Power címmel látott napvilágot. Az albumon olyan neves előadókkal dolgozott a gitáros, mint Jack Bruce a Creamből, Don Airey (Black Sabbath, Ozzy, Rainbow, Whitesnake, Deep Purple, stb) Ian Paice (Deep Purple), Neil Murray ( Whitesnake). Az album felvezetéseként a Virgin Records olyan sikeres hírverést keltett, hogy mire az album megjelent, addigra Gary-t, mint új gitárhőst ünnepelték.
Rá egy évre jött is a következő album a Victims Of The Future, rajta olyan slágerekkel, mint a címadó, vagy az Empty Rooms. A lemez turnéjának megkoronázását a Mosters of Rock-beli fellépése jelentette, ahol többtízezer ember előtt lépett fel, állandó tagcserékkel tarkított zenekarával.
Az 1984-ben kiadott Dirty Fingerst már 1981-ben felvették. A lemezen Charlie Hukn is énekel, aki többek közt Ted Nugentnél és a Victoryban is megfordult.
Az 1985-ös Run For Cover több országban is nagy sikereket aratott. A lemezen vendégeskedik a régi cimbora, Phil Lynott is. A korong csúcspontja, a kislemezsikerben is megnyilvánuló „Out of The Fields”. Gary játékában és a hangzásban itt már kezd felbukkanni a következő két lemez hangulata, érzésvilága.
Az 1987-es Wild Frontier albumon Gary Moore zenésztársai voltak: Bob Daisley basszusgitár, Neil Carter billentyűs hangszerek és vokál. A korongot dobos nélkül vették fel dobgépek segítségével.
A lemez az Over The Hills And Far Away szerzeménnyel indul. Az egyik legkiemelkedőbb szerzeménye Gary Moorenak a sok közül. A nótában és a lemezen is felfedezhetőek a zenész észak-ír/kelta származására utaló zenei megoldások. Csodásan szövi bele ezeket a motívumokat a zenéjébe. A szóló résznél remekül oldotta meg a billentyűvel közösen előadott szólót. Anno a Rock Stúdió is ezt választotta kezdésnek a 80-as évek végén. Úgy volt, hogy barátjával, Phil Lynottal közösen játszotta volna ezt a nótát, csak hát ez sajnos már nem jöhetett létre. Szóval ez egy nagyon eltalált nóta. Aki esetleg eredetiben nem ismeri, a Nightwish átdolgozásaként biztosan hallotta már.
Következő tétel a címadó Wild Frontier tétel, Moore jellegzetes gitárjátékával indít. Szintén egy remek szerzemény. Finom billentyű futamokkal színesítve, könnyen megjegyezhető refrénnel.
Tempósabb nóta a következő Take A Little Time. Fülbemászó dallama miatt az egyik kedvencem. Remek megoldás az akusztikusan induló szóló, csak kár, hogy rövidre fogja ezt a mester.
A következő instrumentális szerzemény a The Loner, egy Cozy Powell szám feldolgozása, bár igen jelentős a hangszerelési különbség. A nóta Gary Moore által vált ismerté. Szerintem mindenki ismeri. Gyönyörűen szól a gitár. Szép emlékek törnek felszínre ezt a számot hallgatva. Gondolom, nem vagyok ezzel egyedül.
Az ötödik nóta a Friday On My Mind, ami egy feldolgozás. Egy ausztrál banda, a The Easybeats nyomta a 60-as években. Gary Moore énekével és billentyűvel indul a szerzemény, majd felpörög és egy jó kis tempós dal kerekedik ki belőle. Profin hangszerelt szerzemény. Nincs túlzásba véve a billentyűs hangszer sem, csak annyi, amennyi éppen szükséges. Gary is elereszt egy jó kis szólót.
Melankolikusabb nóta a következő Strangers In The Darkness. Szépen nyúl a mester a gitárjához. Csak rá jellemző, ahogy a hangszere belemerül, szinte csobban a nótába, csodás hangulatot adva ezzel a szerzeménynek.
Következő a Thunder Rising, ismét tempósabb nóta. Szintén egy nagyon jó kis szerzemény. Itt is előjönnek az ír/kelta motívumok. Mondanom sem kell, egy csodás szólót hallhatunk itt is. Nagyon szép a főtéma dallama a nóta végén.
Utolsó tétel a Johnny Boy. Egy szép ír dallammal indul, mely az egész nótára jellemző. Gary Moore itt nagyon szépen énekel. Tökéletes lezárása az albumnak.
A következő album az 1989-es After The War, ami szintén nagyon jól sikerült. Ez az album volt az utolsó az úgynevezett hard rock korszakból. A következő a Still Got The Blues, már ahogy a cím is sugallja blues irányába mozdult el. Ez a legsikeresebb albuma, több mint 3 millió példányszámban kelt el.
Majd 1992-ben jelent meg az After Hours c. korong. Rossz nyelvek szerint ez a lemez a Still Got The Blues utórezgése, pedig szintén nagyszerű nóták sorakoznak rajta, melyet mi sem bizonyít jobban, hogy 5 kislemez jelent meg róla.
A1995-ös Blues For Greeny címet viselő következő albuma a mesternek.
A 1997-es Dark Days In Paradise lemezén a bluest keveri a poppal, ez lett Gary Moore újhullámos lemeze. A következő 1999-es albuma, a Different Beat is hasonló megközelítésben íródott, amely sokak szerint Gary Moore leggyengébb munkája.
Két év hallgatás után a 2001-es Back To The Blues albumán visszakanyarodott a jól bevált blues zenéhez.
Három év után 2004-ben jelenik meg, a Power Of The Blues korong, melyen fele-fele arányban találhatók saját és feldolgozott nóták. Ugyanebben az évben fellépett a Wembley Stadionban a Fender Stratocaster 50-ig születésnapján. Előtte néhány napra infúzióhoz volt kötve a jobb keze ínhüvelygyulladás miatt. Sokak szerint az ő előadása volt a legjobb azon az estén, ami nem kis dolog ilyen fájdalmakkal járó egészségügyi probléma esetén.
Majd 2006-ban jelentkezett új lemezzel, Old News Ballads Blues címmel, melyet egy év múlva követ a folytatása, a Close As You.
2011. február 6-án Spanyolországban, a szállodai szobájában érte a halál Gary Moore-t, ahol vakációját töltötte. Ismét egy nagy egyéniséget vesztett a zenész társadalom.
Én a Wild Frontier albumát hallottam először a gitárostól, amely rögtön magával ragadott, de bátran ajánlom a többi munkáját is a mesternek. Egyedi gitárjátéka kellemes pillanatokat szerezhet minden igényes zenehallgatónak.
Második szólóalbuma 1978 tavaszán jelent meg Back On The Streets címmel. A lemezen Phil Lynott is játszik néhány nótában.
