>>ALAPOZÓ>> Paradise Lost - Draconian Times - 1995
Zenészek:
Nick Holmes - ének
Gregor MacKintosh - gitár
Aaron Aedy - gitár
Steve Edmondson - basszusgitár
Lee Morris – dobok Dalok:
1. Enchantment
2. Hallowed Land
3. The Last Time
4. Forever Failure
5. Once Solemn
6. Shadowkings
7. Elusive Cure
8. Yearn For Change
9. Shades Of God
10. Hands Of Reason
11. I See Your Face
12. Jaded
Nem jellemző rám, hogy az Alapozó rovatunkba karcolgassak. Nem az én reszortom. Általában meghagyom Alka kollégámnak a nosztalgiaírást, de most engem is elkapott a gépszíj. Ez lesz a második ilyen esetem... Metal ikonjaink korongjai közt egy olyan albumra akadtam, ami már hónapok óta folyamatos társa lett a lejátszómnak. Nem mintha eddig nem lett volna, de a napokban egyre gyakrabban előkerült a Paradise Lost - Draconian Times című 1995-ös albuma, ami a metal történetének egyik legkiválóbb alkotása.
Az angol gothic metal egyik legkiemelkedőbb zenekara és egyben stílusalapítója a Paradise Lost, valamikor 1988-ban alakult a szigetországi Halifaxban. A banda a nevét John Milton angol költő 1667-ben írt „Elveszett Paradicsom” című művéről kapta. Alapító tagok: Nick Holmes, Greg Mackintosh, Aaron Aedy, Stephen Edmondson és Matthew Archer. Akkoriban nem sokan operáltak a doom-death metal és a gothic metal zenével. A Lost mellé sorolhatjuk a My Dying Bride-t és az Anathema-t is mint stílusalkotókat, de szintén ’90-ben jelent meg az ex-Napalm Death énekes vezetésével első albumát megjelentető Cathedral ultra lassú doom alkotása, a Forest Of Equilibrium.
Első debütáló albuma a bandának 1990-ben jelent meg Lost Paradise címmel a Peaceville kiadónál. Majd egy évvel később jött a stílusdefiniáló Gothic album, amivel a korábbi doom-death metal vontatott tempóját gothikus metal stílusjegyek (női énekkel kevert, lassú, hörgős és dallamos férfivokállal, billentyűkkel/hegedűvel, vagy más hangszerrel színezett zene) a váltottak fel. Majd sorra következett a 1992-es Shades Of God c. album, amely a tradicionálisabb metál irányba mozdult el. Nick Holmes kemény hörgő éneklése lágyabbá, egyre letisztultabbá vált. Az As I Die c. nótával hatalmas sikert értek el Németországban és az európai undergroundban egyaránt. ’93-ban megjelent az Icon, amivel búcsút is intettek a death metal korszaknak. Európában egy éven belül több mint 300 ezer album talált gazdára. Hazájukon kívül Európa-szerte egyre nagyobb hírnévre tettek szert. A ’94-ben megjelent Seals The Sense EP-re mindössze egy új szerzemény került fel. Ezután megváltak Matthew „Tudds" Archer dobostól. Tudds nem tudott lépést tartani a zenekar tagjaival (technikailag fejlődésképtelen), így a helyére Lee Morris került. ’95 nyarán jelent meg a Draconian Times, ami azóta is töretlen sikernek örvend világszerte.
A Draconian Times albummal a Paradise Lost az Icon-on kitaposott ösvényen haladt tovább. Az albumon szereplő 12 tétel kiforrottabb, csiszoltabb, tökéletesebb arculatot kapott. Az ének és gitártémák fogósak, dallamosak, remekül felépítettek. Rendkívül magas színvonalú, példaértékű, érzelmileg kőgazdag anyag lett. A szerzemények átkozottul nyomorult és egyben gyönyörű érzelmeket keltenek a hallgatóban. Minden tétel magával ragadó, tökéletes!
Legjobb barátom, Alka fertőzött meg annak idején a Paradise Lost muzsikájával. Köszi Alka! Szerelmes, lázadozó tini lányként először hallgatva a lemezt, emlékszem, napokig nem tudtam kikaparni a kazettát a magnómból. Nem sok hasonló zenét hallgattam akkoriban. Teljesen felkavart, elvarázsolt, egy új világ nyílt meg előttem. És ezzel az érzéssel nem voltam egyedül. Környezetemből nem akadt olyan ember, aki ne ismerte volna a Lost-ot és természetesen mindenki nagyon kultiválta a 95-ös termésüket.
Az Enchantment tétel szép zongora kísérettel indul, gótikus riffekkel megtűzdelve, templomi kórussal színesítve. Varázslatos érzést kelt folytatásként a Hallowed Land döngölése, a lágy billentyűs betétekkel, amit csak tovább képesek fokozni a The Last Time súlyosan zakatoló riffeivel, egyben fülbemászó dallamos refrénrészével. A galádul fogós, pokolian feltuningolt hangulatból a Forever Failure nótával a legnyomorultabb, lelkileg a legmélyebb pontra süllyesztik a hallgatót. Igazi érfelvágós dalocska.
Még túl a három X-en is nagy hatással van rám. Azért furfangos gondossággal állították össze a dalok sorrendjét, biztos gondolva a gyengébb idegzetű, érzékenyebb hallgatókra is. A Once Solemn anyag dinamikájával visszarugdossák az életbe a gyenge, védtelen embert. Vad, zakatoló tempózás jellemzi a nótát és Nick orgánuma fantasztikus. IMÁDOM! Majd a Shadowkings-el utazhatunk tovább az érzelmek tengerén és tovább képesek taposni, nyaggatni: az Elusive Cure, a Shades Of God,a Hands Of Reason és a I See Your Face tételek csodálatos harmonikus, depresszíven elszállós dallamaival. Zseniális alkotások! És végezetül, tessék, még megkapjuk a végső döfést a szétmarcangolt szívbe, a letargikus érzésekkel felruházott zárótétellel, a Jaded-el. Hu! Nos, ilyenkor mindig felmerül bennem pár kérdés: hát emberek ezek?! Mit alkottak?!...
Szóval, a Draconian Times albummal a csapat zeneileg és hangzásban is újat és nagyot alkotott. Nick Holmes mindegyik szerzeményben tökéletesen énekel, jól hozza a dallamos és mérges énektémákat. A hangszeres szólókat, futamokat, ha nem is a technikás játék jellemzi, de fenségesek, minden a helyén van. Hibátlan az anyag. Vitathatatlanul a metal történetének egyik leghatalmasabb alkotása. Tökéletes, megismételhetetlen munkát végeztek.
A lemez Európában több mint 500 ezer példányban kelt el, ezzel megdöntve az addigi eladott összes lemezük rekordját.
Majd 1997-ben kiadták a One Second lemezt, amivel egy új irányt váltott a Paradise Lost. Zenéjükben több teret kaptak az elektronikus hangzások, gépies effekteket. Ezzel némi csalódást okoztak a régebbi rajongóknak, de egyben újabb rajongókat is szereztek. A következő album már az EMI-nál jelent meg, Host címmel 1999-ben, ahol már bevallottan is a Depeche Mode és a Systers of Mercy rajongókat célozták meg. Ezen a korongon a dalokból a gitárok szinte teljesen háttérbe szorultak, eltűntek, nagyobb hangsúlyt fektettek az elektronikus, gépies, darkos hangzásra.
Miután a Lost teljesen elveszítette a fonalat, úgy érezte, hogy itt az ideje újra megtalálnia régi énjét. A 2007-es In Requiem albummal újra visszatértek a gitárcentrikusabb, keményebb hangzáshoz. Kétségtelenül erős anyag lett a In Requiem és az azt követő Faith Divides Us - Death Unites Us korong is, de a Draconian Times-hoz hasonló anyagot egyelőre még képtelenek voltak létrehozni. A legjobb lemeze volt a zenekarnak és egyben egy fejezet végét is jelentette számukra. Mindenki tudja és elismeri, hogy ott van a korong minden idők legnagyobb, legzseniálisabb metal lemezei közt.
Idén tavasszal a banda egy emlékturnéval emlékezett meg a 95-ös albumról, ami egy DVD formájában a napokban fog megjelenni Draconian Times MMXI címmel. A speciális DVD-n többek közt több interjú és egy dokumentumfilm is helyt kapott. Ez kihagyhatatlan lesz! A Lost rajongók mindegyikének kötelező beszereznie az anyagot.
Első debütáló albuma a bandának 1990-ben jelent meg Lost Paradise címmel a Peaceville kiadónál. Majd egy évvel később jött a stílusdefiniáló Gothic album, amivel a korábbi doom-death metal vontatott tempóját gothikus metal stílusjegyek (női énekkel kevert, lassú, hörgős és dallamos férfivokállal, billentyűkkel/hegedűvel, vagy más hangszerrel színezett zene) a váltottak fel. Majd sorra következett a 1992-es Shades Of God c. album, amely a tradicionálisabb metál irányba mozdult el. Nick Holmes kemény hörgő éneklése lágyabbá, egyre letisztultabbá vált. Az As I Die c. nótával hatalmas sikert értek el Németországban és az európai undergroundban egyaránt. ’93-ban megjelent az Icon, amivel búcsút is intettek a death metal korszaknak. Európában egy éven belül több mint 300 ezer album talált gazdára. Hazájukon kívül Európa-szerte egyre nagyobb hírnévre tettek szert. A ’94-ben megjelent Seals The Sense EP-re mindössze egy új szerzemény került fel. Ezután megváltak Matthew „Tudds" Archer dobostól. Tudds nem tudott lépést tartani a zenekar tagjaival (technikailag fejlődésképtelen), így a helyére Lee Morris került. ’95 nyarán jelent meg a Draconian Times, ami azóta is töretlen sikernek örvend világszerte. 
