Már 9.-én este (a 3 napos fesztivál 0. napját megelőző éjszaka) elstartoltunk Bp.-ről, hogy újból részesei lehessünk az immár 16. alkalommal megrendezett BRUTAL ASSAULT fesztiválnak. Egy nagy 20 személyes, direkt erre az alkalomra szervezett busszal mentünk, amit egy jó barátom a Terranis Productions-t üzemeltető Gábor Tamás vezetett. (Ezúton is még egyszer egy nagy köszönet neki a lehetőségért!) A bő 9-10 órás út után már korán reggel a helyszínre, azaz Jaromerbe értünk, így bőségesen válogathattunk a még szép számban üresen álló sátorhelyek közül. Mint minden évben idén is rengeteg magyar arc tette tiszteletét itt, amin nem is lehet/kell csodálkozni, hiszen a B.A. szervező gárdája a hosszú évek alatt gyakorlatilag évről-évre a legjobb fellépőket hívja meg erre a 3 napos happeningre a világ minden tájáról. Legalább 100 honfitárs biztos volt kint, én személy szerint rengeteg baráttal, ismerőssel találkoztam lépten, nyomon magyar beszédet lehetett hallani…
Augusztus 10. szerda (nulladik nap)
A nulladik nap délutánján pár teljesen ismeretlen helyi banda szórakoztatta a már jelen lévőket. A bejutás elég nehézkesen zajlott, mert csak egyetlen srác rakosgatta fel a bejutáshoz szükséges karszalagokat. Ez kicsit érthetetlen volt számunkra, hiszen pár méterre onnan több tucat társa álldogált, beszélgetett tétlenül! Így pillanatok alatt hatalmas több tíz méteres sor alakult ki a bejárat előtt. Miután bejutottunk, feltérképeztük a sörsátrakat és kajás standokat majd a merch árusok felé vettük az irányt. A fesztivál terültén bent a kuponos rendszer működött, így nem kellett kínlódni a pénzváltással, és a visszajáró aprópénzekkel. Elfogadhatóak voltak bent az árak, de azért kint a városban mindent olcsóbban be lehetett szerezni. Így többedmagunkkal mi is egy kinti kis alkalmi sörözőnél múlattuk az időt az este hátralevő részében.
Augusztus 11. csütörtök (első nap)
Az utazás előtt pár nappal hallottam egy barátomtól, hogy az I DIVINE bulija elmarad. Aztán a csütörtöki nap délelőttjén összefutottam Gábor Andró (MALEDICTION) haverommal, akitől megtudtam, hogy ő is fellép aznap és tulajdon képen TESSTIMONY számokat fognak játszani, a meghirdetett I DIVINE koncert helyett… Így aznap délben ennek tudatában indultunk a színpadok elé, hogy megnézzük, meghallgassuk, ahogy Tóth Balázsék megnyitják a 3 napos őrületet. Andró és Balázs mellett a GUTTED-os Dróti + a néhai EFFRONTERY (jelenleg I DIVINE tag is) L. Péter gitározott és Sándor Tamás püfölte a dobokat. Az alkalmi felállás teljesen rendben volt, hibátlanul lenyomták a programot.
Őket a Death/Thrash metalban utazó NERVECELL követte Dubaiból. Ők főképp a nemrég megjelent Psychogenocide című nagylemezükről vezették elő a dalaikat. Trió felállásban nyomták, de az egy gitár ellenére vastagon szóltak. Szélvész gyors dalaikra rögtön ki is alakul egy kisebb circle pit az első sorokban. Fél óra után sűrű taps közepette búcsúztak a színpadtól.
Utánuk jó pár számomra érdektelen csapat következett, főleg deathcore, metalcore bandák, így pár sör után ideje volt kicsit komolyabban átnyálaznunk a merch standokat egy barátom társaságában. Ennek eredménye képen sikerült is „kiszabadítanom” egy WEHRMACHT: Shark Attack CD-t. (Na már megérte eljönni…!)
Majd csak az amerikai SKELETONWITCH programjára sétáltunk vissza a színpadok elé. Futólagosan ismertem csak őket, de tudtam hogy jófajta thrash metal-t nyomnak a szénné tetovált arcok. Nem is kellett csalódnom egymás után jöttek a pörgősebbnél pörgősebb dalok. A Forever Abomination lemezük borítója volt a háttérvásznukra festve.
Aztán következett az általam aznap egyik legjobban várt fellépő az ASPHYX! Nem kellett csalódnom, amikor Martin Van Drunen és barátai felsétáltak a színpadra. Megszólalt a The Quest of absurdity intró, amitől egyből libabőrös lettem! Ezt egyből követte (mint a lemezen is) a Vermin. Aztán a Scorbutics-ot nyomták el a Death...The Brutal Way c. nagylemezükről, amely számomra a 2009-es év egyik legjobb megjelenése volt. Jól szóltak, Paul Baayens rutinosan, szinte végig headbangelve nyomta a riffeket, Martin pedig jellegzetes hangján bömbölte a dalokat. Imádom a fazont, az egyik (ha nem a legjobb) arc/hang a Death Metal színtéren! A programban oda-vissza ugráltak az I-es és II-es lemez közt, játszották még a M.S. Bismarck-ot, és a Wasteland Of Terror-t közte beékelve a Death The Brutal W.-t. Ezeken kívül még három dal, Asphyx (Forgotten W.), The Rack, és végül a Last One On E.-t fért bele a rendelkezésükre álló háromnegyed órába. Tökéletes death/doom show-t láthattunk a hollandoktól.
Pár percet követően már kezdett is a másik színpadon a germán thrash metal ikon KREATOR. Az az igazság, hogy nekem az igazi „teremtő” a Ventor/Mille/Jörg/Rob felállású csapat volt még anno a hőskorból (’80-as évek vége, ’90-es évek eleje… Az első négy lemezükért ölni tudnék, azt hiszem, aki szintén a korai német thrash dolgokra gerjed, tudja, és érti mire gondolok…) de már évek óta csak nagyon felszínesen követem a dolgaikat.
Mindenesetre hatalmas tömeg gyűlt össze a kezdésre. Két újabb számmal kezdtek, a Hordes of c., és Warcurse és majd csak ezek után következett a már fülemnek való Endless p.,
Pleasure to k., kettős. Ezt követően megint újabb dalok jöttek, én pedig a legközelebbi sörsátor felé vettem az irányt, mert rendesen oda is hallatszott a zene, az óriás kivetítőn pedig még Mille is odalátszott. A végére még beszúrták a Flag Of H./Tormentor kettőst és búcsút intettek a feszt.-nek.
Őket rögtön az ősrégi hardcore/crossover csapat a SUICIDAL TENDENCIES követte, a másik színpadon, Mike Muir frontemberrel az élen. Fel is tűnt jó pár fejkendős, baseball felsős, bermudát viselő arc a tömegben, szerintem volt olyan tag, aki aznap csak miattuk látogatta meg az erődöt! Természetesen nyomták a régi klasszikus számaikat, mint pl: You Can’t Bring Me D., Join The Army, a War Inside My H., és a Possessed To Skate. A dobos arc egy iszonyat nagydarab benga állat volt, ránézésre simán volt 220-250 Kg. Az első számok alatt azt néztem, mikor szakad darabjaira a dobcucc. Nem volt az a fejet leszakító hangzásuk, és én még a hangerőre is csavartam volna, de jó hangulatot csináltak és ez volt a lényeg. A durván egy óra hosszú műsoruk végét már a közeli sörsátorban vártam meg.
Két korsó után már fordultam is vissza a színpadok irányába, ahol már brutál nagy tömeg gyűlt össze, de ez nem is volt csoda, hisz az aznapi fő zenekar következett, azaz a MOTÖRHEAD. Mit is mondhatnék Lemmyről (és társairól) aki gyakorlatilag egy kétlábon járó rocklegenda, aki zenéjével, kiállásával gyakorlatilag a fél rock/metal színtérre volt nem kis hatással! Felsétáltak a színpadra és az Iron Fist-el bele is csaptak a majd másfél órás szettjükbe. A cucc természetesen hibátlanul szólt, de mondanom sem kell ez már egy ilyen kaliberű bandánál alap! Számtalan ’head klasszikus elhangzott az este folyamán, úgy mint Stay Clean, Get Back In L., One Night S., Going to B., Killed By D., Ace of S., és természetesen az elmaradhatatlan Overkill… amivel zárták is a sort, hogy átadják a terepet az est másik headliner-ének.
David Vincent és társai, azaz a MORBID ANGEL nemrég megjelent új nagylemezével alaposan megosztotta a rajongói táborát. Nagyon sokan kiakadtak az új lemezen, és erős negatív kritikával illették azt, és csak pár pozitív visszajelzést olvastam/hallottam ha szóba került a Illud Divinum Insanus címre keresztelt anyag. Én magam is, az első táborba tartozom, és biztos vagyok benne, ha ezen a lemezen nem a M.A. logó lenne, még többen szó nélkül félre dobták volna ezt a lemezt…de mindegy. Szerencsére van annyira erős a Death Metal mezőny, hogy nem szorulok/unk rá technos megoldásokat hallgatni egy vérbeli D.M. lemezen. Na de ezen kis kitérő után a bulira visszatérve: Az Immortal R.-al kezdtek majd jött a Fall from g. és a Rapture. Már a buli elején feltűnt, hogy Vincent végig óóó-za a dalokat, mint teszi azt a Nevermore dalban.(Ezt játszották is később úgy a program felénél). Ez elég zavaró volt, szerintem erre abszolút nem volt szükség …Három dalt vállaltak be, gyors egymás utánban a csodás új anyagról… úgy, mint Existo V., a már korábban említett Nevermore és az I am morbid. Bő egy óra játékidőt kaptak, amibe bele fért még a Angel of d., Chapel of g., Dawn of the a., Where the slime l., és persze az elmaradhatatlan God of emptiness. Persze az anno Steve Tucker-el készült dalokat (aki 3 lemezen is nyomta velük) teljes hanyagolják a programból, amit részükről öngólnak érzek, de hát nyílván ők tudják, mit akarnak. Jól szóltak és az újonnan érkező Tim Yeung dobos sem vallott szégyent (ami nem volt meglepő annak, aki ismerte már a korábbi dolgait.) Trey játékában ezúttal sem lehettet hibát találni, és amíg agyament szólóit nyomta, biztos alapot játszott alá a másod gitáros Destructhor. Összességében véve (és, hogy nem erőltették az új anyagot!) egy korrekt bulit adtak.
Ezt követően a sátram felé vettem az irányt, és rápihentem a jóval hajnal kettő után kezdő
TSJUDER-re. Bár az idő elég rendesen lehűlt (látszott a lehelet) nem bántam meg, hogy a késői időpont ellenére „visszaszivárogtam” a színpad elé! A fagyossá vált idő, jó alapot adott a Nag énekes/basszer által újra életre hívott norvég hordának. Játszották többek között a Ghoul-t, a Desert Northern Hell lemezükről, volt az egészen korai Beyond the grave, a legutóbbi Legion Helvete műről pedig a Slakt-ot rakták a programba. Nag semmit nem kommunikál a közönséggel, csak a nóták címeit konferálta fel. A buli vége felé pedig eljátszották az elmaradhatatlan BATHORY feldolgozásukat a Sacrifice-t is, ezt a dalt a gitáros Draugluin énekelte. Gyors, kompromisszummentes Black Metal-jukkal méltó lezárásai voltak az első napnak.
Augusztus 12. péntek (második nap)
Péntek reggel egy gyors zuhanyt és reggelit követően már kora délelőtt megkezdődtek a bandák, de ezek közül csak az amcsi CANNABIS CORPSE műsorát lestem meg. Az amerikai arcok sorukban a MUNICIPAL WASTE-es Phil-el, poénra vett Death Metal-t toltak a CANNIBAL C. szövegeit elferdítve/átírva. A rendelkezésükre álló fél óra alatt jól elszórakoztatták az egybegyűlteket. Nem is csodálkoztam azon, hogy a buli közben körülöttem jó páran beizzítottak egy-egy hatalmas joint-ot!
Ezután egy nagy sörözés következett, és majd csak a HAIL OF BULLETS koncertjére kapcsolódtunk be újra a programba. Őket már tavaly is volt szerencsém látni a németországi Death Feast-en, így tudtam, hogy mire számíthatok. Kettes lemezük nyitó dalával az Operation Z-vel kezdtek, majd ugrottak is az egyes anyagra és jött a General Winter, és így tovább folytatták a sort. Volt még Full Scale War, Advancing Once m., Tokyo Napalm H., Kamikaze, Végül az Ordered Eastward-el zárták a sort. Gyilkosak voltak.
Őket a lengyel DECAPITATED követte akiket, ezt megelőzően a tavalyi Metal Festen láttam. Egy hatalmas Carnival Is Forever lemezborítójukat ábrázoló háttérvászon előtt nyomták a technikás Death Metal-t. A Day 69-el nyitották a „matekolást” illetve az új lemezükről a címadó dalon kívül volt még a Pest és a United című daluk is. Elég tömény 40 percet játszottak, a bulijuk után kénytelenek voltunk újra kiszelőztetni a fejünket a sörsátor árnyékában.
THE EXPLOITED bulijába talán egy-két szám erejéig pillantottunk csak bele. Minden elismerésem Wattie-é, hogy több mint 30 éve nyomja, de az általuk játszott punk őrület nem igazán az én világom…
Az utánuk következő KATATONIA pedig már nem… Pedig anno 1993 környékén a Dance of December Souls-t majd minden nap meghallgattam (az az anyag mind zeneileg mind hangulatilag nagyon ott van, ha valaki egy igazán jó Death/Doom anyagot akar hallani!) de nálam a Brave Murder Day-t követően végleg megszakadt a varázs. Az a depresszív rock (vagy minek nevezzem?) amit manapság nyomnak már nagyon-nagyon távol áll a korai dolgaiktól…sajnos.
Az EXODUS-t viszont már nagyon vártam, mert bár hiába kedvelem a bandát velük élőben még soha nem sikerült találkoznom. (Amikor anno Bp.-en nyomták, nem tudtam ott lenni és a néhai Dynamo-n vagy a Wackenen is abban az évben játszottak, amikor pont nem voltam ott.) Mondhatni már kiéheztem rájuk. A The Ballad Of Leonard And…-al kezdtek, és már itt érezni lehetett, hogy ez nagy buli lesz, mert jól szólt a cucc és az első 5-6. sorban is egyből kezdtek megvadulni az emberek! Sorra jöttek az olyan dalok, mint a Beyond The P…, Iconoclasm, Blacklist a tömeg pedig kezdte egyre jobban behergelni magát, hatalmas circle pit ment. (Előttünk állt egy kis vékony srác, aki egyszer csak a haverját a nyakába kapva rohant be az őrjöngő kör közepébe! Király volt!). Folytatták a sort, jött a War Is My…, Bonded By B…, Amikor pedig a nagydarab Rob Dukes beleordította a mikrofonba, hogy:”..Toxic…Toxic…The Toxic Waltzzz…!” akkor aztán végképp elszabadult a pokol!
Az első soroktól kezdve majdcsak a keverőig egy hatalmas tébolyda alakult ki. Sokan annyira beőrültek, mintha ez lett volna életük utolsó bulija. A Strike Of The B…-el fejezték be Gary Holt-ék az őrületet. Leírhatatlan 1 órát nyomtak!
A SATYRICON-ra tértünk vissza. Tekintve, hogy Satyrék honnan indultak és hová jutottak, meglepő módon a legelső lemezük a Dark Medieval Times nyitó dalával a Walk The Path…-al kezdtek. Ezt egyből követett is a legutóbbi lemezük (a The Age Of Nero) második dala a The Wolfpack, majd Satyr köszöntötte az egybegyűlteket és már folytatódott is a show. Jött a Now Diaboliacal, Black Crow On A …, A közönség énekeltetős K.I.N.G.-et követően ismét egy nagyon régi dalt, a Hvite Krists Død-ot vették elő (a The Shadowthrone-ról). Satyr profi módon irányította a tömeget, egyetlen kézlendítésére mindenki hördült ha kellett. A bő egy órás programjukba még eljátszották a The Pentagram B.-t a Fuel For H.-et, és a To The Mountans-t, majd az elmaradhatatlan záró dallal a Mother North-al fejezték be az estét.
Bár a CATHEDRAL a búcsú turnéját adta, a Lee Dorrian-ék által képviselt stoner/doom vonal nem igazán vág a profilomba, így az ő előadásukat is kihagytuk. Viszont ami utánuk jött azt nem volt kérdés, hogy megnézzük:
A MAYHEM a szokásos Silvester Anfang intróval kezdett, majd ezt követte a Pagan Fears minden idők egyik legjobb Black Metal albumáról a De Mysteriis Dom Sathanas-ról, amely egyből megadta a hangulatot az elkövetkező bő 1 órára! Csihar Attila fekete papi csuhában, (nyakában az elmaradhatatlan fordított feszülettel) celebrálta az aznap estét. A buli elején köszöntötte a jelenlévő magyarokat és ezt követően már jött is az Ancient Skin. A My Death-et követően a klasszikus Cursed In Eternity következett, nem kis elismerést kiváltva a közönségből. A színpadi show kimerült egy kicsi oltárban, rajta pár mécsessel és két darab koponyával. Attila végig ezeket szorongatta a kezében az éneklés közben. A rövid Time To Die után megidézésre került az Ordo Ad Chao is, mégpedig az Illuminate Eliminate képében. A Freezing Moon-t követően elviekben már lejárt a műsoridejük, de a gyakorlatban játszottak tovább és jött még a Deathcrush a Carnage a De Mysteriis D. és a végére a Pure Fucking Armegeddon. Jól összerakott koncertet nyomtak, a show végére mindent kiadva magukból egy pillanat alatt eltűntek a félhomályban.
A közvetlen utánuk jövő német DEW-SCENTED majdnem meg is szívta azt a csúszást, amit a MAYHEM-ék összehoztak. Alig kezdtek bele a szokásos thrash partyba, már pár szám után küldték volna le őket a francba. Szerencsére az énekes Leif egy pillanat alatt helyre rakta a neki beszóló rendezőt, és lejátszhatták azt a bő fél óra műsoridőt, amit kaptak. 3-4 perces szélvész gyors thrash nótáik a maradék erőt is kivették belőlünk, olyannyira hogy az utánuk következő EINHERJER-re már fikarcnyi erőnk se maradt, itt zárult részünkről a második nap.
Augusztus 13. szombat (harmadik nap)
A szombati nap számomra az ABSU programjával kezdődött. (Jó lett volna belenézni a jóval előttük fellépő BLOOD RED THRONE-ba is, de hát délelőtt 10-kor erre képtelen voltam!)
Proscriptor és társai is nagyon korán kezdtek, még a 12-t sem ütötte el az óra, de ők már a színpadon voltak. Nyílván hangulatosabb lett volna, ha késő éjszaka kapnak műsoridőt, minthogy a tűző napsütésben játszanak, de nem volt mit tenni, be kellett érnünk ennyivel.
Trió felállásban nyomták, a másod gitáros kopasz Aethylis, (aki anno a pesti bulin is nyomta) már nincs velük. Az elején féltem, hogy talán így kicsit vékony lesz a hangzás, de szerencsére nem volt gond. A programjuk része volt, többek között a Manannán,a Night Fire Canonization, a Highland Tyrant Attack, és a Swords And Leather… Sokak szerint érdemtelenül kevés műsoridőt kaptak, és sokkal jobb lett volna, ha helyet cserélhettek volna egy később játszó metalcore vagy viking bandával…
A KVELERTAK-ról elég sokat lehetett hallani mostanában, norvégul előadott blackes elemekkel kevert rock’n’rolljukra elég sokan vevők mostanában. Nemrég, egy tehetségeket felkaroló norvég cégtől több mint 30 milliót vihettek haza. Bár még kora délután kezdtek játszani, elég szépen begyűltek rájuk az emberek. A bőgősön kívül 3 gitárossal játszottak, akik közül az egyik pengető nélkül, újjal játszott végig. Érdekes megoldás volt. Annyira nem fogott meg a zenéjük, hogy mondjuk azonnal beszerezzek egy CD-t is tőlük, viszont a bulijukat figyelve észrevétlenül is ott ragadtam a színpad előtt. Nem volt rossz, amit csináltak.
A FORBIDDEN-t már nagyon vártam. Szerencsére úgy állították össze a programot amire én is gondoltam. Mégpedig az új anyagról maximum egy vagy két dal és utána csak az első két lemez. És így is lett! A March Into Fire-el kezdtek és utána már jött is a Step By Step, majd csak ezt követően idézték fel az új anyagot a Forsaken At The G., Omega W.-el, és már ugrottak is vissza a korai dolgokhoz. Twisted Into Form, Through Eyes Of G., Frankón, egységesen szóltak, öröm volt hallgatni klasszikus thrash témáikat. A Chalice Of Blood jelentette a kb. 40 perces programjuk végét. Szinte egy pillanat alatt elnyomták ezt a 7 dal, jómagam és jól láthatóan a rájuk összegyűlt tömeg is szívesen nézte még volna őket… Sajnos a komplett európai turnét lemondták, így a hazai fanatikusoknak még várniuk kell egy itthoni bulira.
A SEPULTURA-val is úgy vagyok, mint a korábban említett KREATOR-el. A korai anyagok (amiken gyakorlatilag felnőttünk) teljesen rendben vannak, de szerintem Andreasék valahol 1996-97 környékén nagyon elvesztették a fonalat, amit azóta sem találnak. Még volt szerencsém anno az Arise túrné Bp.-i állomásán ott lenni a PeCsában. Aki akkor ott volt az vágja, mire gondolok… (Mind zeneileg, mind fazonilag hol van már a mai felállás a Max/Igor/Andreas/Junior érához képest!?). Egy hosszabb sörözést követően, a többiek unszolására csak visszamentünk a feszt.-re és mire odaértünk már szólt is a régi Arise-os intro, majd az Arise és a Refuse/Resist. Eddig hiba nem is volt a setlistben, de ezután már jött a Kairos…és az újabb keletű dalaik, amelyek nekem már semmit nem mondtak. Nem kínoztam sokáig magam, és a sörsátrak felé vettem az irányt.
Thomas Gabriel Fischer társaival TRIPTYKON néven ugyanott folytatja, ahol a CELTIC FROST Monotheist albumával befejezte még anno 2006-ban. (Természetesen nem maradhatott ki a programból két C.F. klasszikus sem.) Amikor teljes sötétségbe borult a színpad, megszólalt a Crucifixus (amely gyakorlatilag intróként szolgált) majd egyből következett is a Procreation (of the wicked). Leghátulról, két szélről egy-egy fehér fény adta az össz. világítást és mindent beborított a füst megfelelően sötét hangulatot varázsolva a zenének. Gyakorlatilag CD minőségben szóltak, és ez kellett is ahhoz, hogy teljes mértékben vissza tudják adni azt a sötét, elvont nem evilági hangulatot, ami az első anyaguk az Eparistera Daimones-ből árad. A 11 perces Goetia-val folytatták a sort, majd a Circle of the tyrants-t követően már csak a The Prolonging fért bele a rendelkezésükre álló háromnegyed órába. Egy meghajlást követően az outróként szolgáló Winter: Requiem dallamaira sétáltak le a deszkákról. Bárhol, bármikor újra megnézném őket…
Az 1349 programjára tértem vissza a küzdőtérre. Ekkor már erősen hajnalodott, így már csak a legkitartóbbak voltak talpon, de azért még így is szép kis tömeg nézte végig a norvég banda „ördög idézés-ét”! Nem variáltak sokat, az intró alatt felsétáltak, (a basszer egy fekete csuhában nyomta) és már nyomták is a szélvész gyors, sallangmentes könyörtelen, rideg Black Metal-t. Volt Sculptor of Flesh a Hellfire-ről, aztán Riders of the Apocalypse a még régebbi Liberation-ről, valamint a Serpentine Sibilance is eljátszották megidézve a Revelations of the Black Flame lemezt. Egy bő 40 perces könyörtelen aprítást követően, szó nélkül eltűntek a jaromeri éjszakában… hogy átadhassák a terepet honfitársaiknak.
Mert következett a Gard vezette KHOLD. Amikor pár hónappal ezelőtt megláttam, hogy ők is konfirmálták magukat erre a bulira, nagyon megörültem, mert korábban még soha nem láthattam őket élőben, lévén nem koncertezik magukat halálra. Mint az 1349, úgy ők is a Black Metal zászlaja alatt „küzdenek” de amíg az előbbi csapat a fékezhetetlen zúzást részesíti előnyben, addig Gardék egy visszafogottabb, helyenként groove-os megoldásokkal teszik ugyanezt. Az énekhang és a jellegzetes gitárhangzásuk ki is emeli őket a nagy átlagból. Volt a Der Kulden Rår ami, a legutóbbi lemezük a Hundre År Gammal (azaz a százéves) nyítódala. Aztán a kettes lemezről (Phantom) is a kezdő dal a Dødens Grøde és a kitűnő egyesről a Jol illetve a program vége felé a húzós Nattpyre. Tisztán érthetően szóltak, érdekes volt, ahogy a számok között Gard teljesen visszafogottan, szinte már suttogva konferálta fel a számokat. Minden anyagukat megidézték így elnyomták a Død-t is (a Mørke Gravers Kammer-ről). Felejthetetlen élményt adtak. Számomra velük zárult az idei Brutal Assault.
Összegzés képen: Idén is megérte eljönni Jaromerbe, a mindössze 12-13.000 Ft értékű belépőért 3 napon keresztül rengeteg bandát láthattunk, hallhattunk. (Az időjárás is végig rendben volt). Jövőre valószínűleg ugyaninnen jelentkezem.
Már 9.-én este (a 3 napos fesztivál 0. napját megelőző éjszaka) elstartoltunk Bp.-ről, hogy újból részesei lehessünk az immár 16. alkalommal megrendezett BRUTAL ASSAULT fesztiválnak. Egy nagy 20 személyes, direkt erre az alkalomra szervezett busszal mentünk, amit egy jó barátom a Terranis Productions-t üzemeltető Gábor Tamás vezetett. (Ezúton is még egyszer egy nagy köszönet neki a lehetőségért!) A bő 9-10 órás út után már korán reggel a helyszínre, azaz Jaromerbe értünk, így bőségesen válogathattunk a még szép számban üresen álló sátorhelyek közül. Mint minden évben idén is rengeteg magyar arc tette tiszteletét itt, amin nem is lehet/kell csodálkozni, hiszen a B.A. szervező gárdája a hosszú évek alatt gyakorlatilag évről-évre a legjobb fellépőket hívja meg erre a 3 napos happeningre a világ minden tájáról. Legalább 100 honfitárs biztos volt kint, én személy szerint rengeteg baráttal, ismerőssel találkoztam lépten, nyomon magyar beszédet lehetett hallani… 
Az utazás előtt pár nappal hallottam egy barátomtól, hogy az I DIVINE bulija elmarad. Aztán a csütörtöki nap délelőttjén összefutottam Gábor Andró (MALEDICTION) haverommal, akitől megtudtam, hogy ő is fellép aznap és tulajdon képen TESSTIMONY számokat fognak játszani, a meghirdetett I DIVINE koncert helyett… Így aznap délben ennek tudatában indultunk a színpadok elé, hogy megnézzük, meghallgassuk, ahogy Tóth Balázsék megnyitják a 3 napos őrületet. Andró és Balázs mellett a GUTTED-os Dróti + a néhai EFFRONTERY (jelenleg I DIVINE tag is) L. Péter gitározott és Sándor Tamás püfölte a dobokat. Az alkalmi felállás teljesen rendben volt, hibátlanul lenyomták a programot. 
Pár percet követően már kezdett is a másik színpadon a germán thrash metal ikon KREATOR. Az az igazság, hogy nekem az igazi „teremtő” a Ventor/Mille/Jörg/Rob felállású csapat volt még anno a hőskorból (’80-as évek vége, ’90-es évek eleje… Az első négy lemezükért ölni tudnék, azt hiszem, aki szintén a korai német thrash dolgokra gerjed, tudja, és érti mire gondolok…) de már évek óta csak nagyon felszínesen követem a dolgaikat.
Ezután egy nagy sörözés következett, és majd csak a HAIL OF BULLETS koncertjére kapcsolódtunk be újra a programba. Őket már tavaly is volt szerencsém látni a németországi Death Feast-en, így tudtam, hogy mire számíthatok. Kettes lemezük nyitó dalával az Operation Z-vel kezdtek, majd ugrottak is az egyes anyagra és jött a General Winter, és így tovább folytatták a sort. Volt még Full Scale War, Advancing Once m., Tokyo Napalm H., Kamikaze, Végül az Ordered Eastward-el zárták a sort. Gyilkosak voltak. 
A KVELERTAK-ról elég sokat lehetett hallani mostanában, norvégul előadott blackes elemekkel kevert rock’n’rolljukra elég sokan vevők mostanában. Nemrég, egy tehetségeket felkaroló norvég cégtől több mint 30 milliót vihettek haza. Bár még kora délután kezdtek játszani, elég szépen begyűltek rájuk az emberek. A bőgősön kívül 3 gitárossal játszottak, akik közül az egyik pengető nélkül, újjal játszott végig. Érdekes megoldás volt. Annyira nem fogott meg a zenéjük, hogy mondjuk azonnal beszerezzek egy CD-t is tőlük, viszont a bulijukat figyelve észrevétlenül is ott ragadtam a színpad előtt. Nem volt rossz, amit csináltak.
Thomas Gabriel Fischer társaival TRIPTYKON néven ugyanott folytatja, ahol a CELTIC FROST Monotheist albumával befejezte még anno 2006-ban. (Természetesen nem maradhatott ki a programból két C.F. klasszikus sem.) Amikor teljes sötétségbe borult a színpad, megszólalt a Crucifixus (amely gyakorlatilag intróként szolgált) majd egyből következett is a Procreation (of the wicked). Leghátulról, két szélről egy-egy fehér fény adta az össz. világítást és mindent beborított a füst megfelelően sötét hangulatot varázsolva a zenének. Gyakorlatilag CD minőségben szóltak, és ez kellett is ahhoz, hogy teljes mértékben vissza tudják adni azt a sötét, elvont nem evilági hangulatot, ami az első anyaguk az Eparistera Daimones-ből árad. A 11 perces Goetia-val folytatták a sort, majd a Circle of the tyrants-t követően már csak a The Prolonging fért bele a rendelkezésükre álló háromnegyed órába. Egy meghajlást követően az outróként szolgáló Winter: Requiem dallamaira sétáltak le a deszkákról. Bárhol, bármikor újra megnézném őket…
