>> ALAPOZÓ>> Savatage - The Wake Of Magellan - 1998
Zenészek:
Zachary Stevens - ének
Jon Oliva – billentyűs hangszerek és ének az Another Way, és a Paragons of Innocence dalokban
Chris Caffery – gitár, háttérvokál
Al Pitrelli - gitár, vokál
Johnny Lee Middleton – basszusgitár, háttérvokál
Jeff Plate – dob
Dalok:
1. The Ocean
2. Welcome
3. Turns to Me
4. Morning Sun
5. Another Way
6. Blackjack Guillotine
7. Paragons of Innocence
8. Complaint in the System (Veronica Guerin)
9. Underture
10. The Wake of Magellan
11. Anymore
12. The Storm
13. The Hourglass
A Savatage The Wake Of Magellan lemeze 1998-ban jelent meg az Atlantic Records gondozásában. Azonban a lemez Japánban már 1997 szeptemberében megjelent.
A Savatage elődjét a két Oliva-testvér Criss és Jon alapította még 1978-ban. A csapat a power metal egyik stílusalapítója, melynek lemezei nagy hatással voltak a műfaj későbbi követőire. Criss és Jon a 70-es évek végén vette fel az Avatar nevet a zenekarukhoz. A dobos Steve Wacholz lett, a basszusgitáros pedig Keith Collins. Feldolgozások mellett saját számokat is játszottak már ebben az időben. Az első demóanyag City Beneth The Surface címmel jelent meg. Az anyag megjelenése után meg kellett változtatni a nevüket, mert ilyen néven már létezett egy banda. A Savatage nevet Criss Oliva barátnője, későbbi felesége ajánlotta a „savage” és az „avatar” kifejezések egyesítéséből. Már Savatage néven kiadtak még egy demót. Az első album Sirens címmel 1983-ban jelent meg. Az anyag pozítiv fogadtatásban részesült, az amerikai típusú power metal előfutárának is tekinthető. Évek múlva a Rock Hard magazin a metal történelem egyik klasszikusának nevezte az albumot.
A Sirens albumot viszonylag gyorsan követte a The Dungeons Are Calling. 1985-ben jelent meg a következő Power Of The Night album. A lemez ugyan jó kritikákat kapott, de az eladási eredmények nem váltották be a hozzá fűzött reményeket. A következő Fight For The Rock album 1986-ban jött ki. Ekkor már Johnny Lee Middleton basszusgitározott, aki Keith Collinst váltotta. Az albumon slágeresre formált hard rock dalok szerepeltek, melyek nagy csalódást okoztak a rajongóknak. Maga a zenekar is mélypontnak tekinti a lemezt. Ekkor Európába is sikerült eljutniuk, ahol a Motörhead előtt léptek fel. Ekkor ismerkedett meg velük Paul O’ Neill producer, aki nagyban hozzájárult a zenekar későbbi irányvonalához.
1987-ben O’Neill producerkedésével megjelent a Hall Of The Mountain King album. A lemez a rajongók és a kritikusok szerint is az együttes legerősebb albuma, mely átmenet a banda 80-as évekbeli hangzása és a 90-es években készült lemezek között. Az albumon Ray Gillen is szerepelt háttérvokálosként, aki a Black Sabbath és a Badlands frontembereként vált ismerté.
1989-ben jelent meg a Gutter Ballet, mely fordulópontot jelentett a zenekar életében. A zenéjüket szimfónikus elemekkel színesítették, a dalok összetettebbek és hosszabbak lettek. A megjelenést turné követte, amely közben Chris Caffery gitáros elhagyta az együttest.
1991-ben megjelent a Streets: A Rock Opera, amely egy konceptlemez, vagyis a dalok egy történetet mesélnek el. A lemez újabb elismerést hozott a zenekarnak, mely zeneileg komplexebb lett minden korábbi albumuknál. Az együttes nem volt elégedett az eladási eredményekkel, és 1992-ben Jon Oliva kilépett a bandából, de a későbbiekben aktívan kivette a részét a dalszerzésben. Jon Oliva utódja Zachary Stevens lett aki korábban a Wicked Witch énekese volt.
1993-ban új lemez jelent meg Edge Of Thorns címmel. Elődjéhez képest keményebb lett a zene és a szimfónikus hatások is háttérbe szorultak. A megjelenés után Steve Wacholz dobos elhagyta a bandát, helyére az egykori Roxx Gang tag, Andy James érkezett.
1993. október 17-én Criss Oliva közúti balesetben életét vesztette. Az eset nagyon megviselte a zenekart, de Jon Oliva úgy döntött, hogy Criss emlékének szentelve folytatják a zenélést. 1994-ben Alex Skolnick került Criss helyére a Testamentből. Ekkor jelent meg a következő korong, Handful Of Rain címmel. A korongon halható dalokat Jon Oliva írta. A gyakran sötét hangulatú dalok Jon gyászát fejezik ki. A turné után Alex Skolnick elhagyta a zenekart, helyére Chris Caffery került ismét a bandába. Az Atlantic Records javaslatára Al Pitrelli személyében még egy gitáros került a zenekarba, aki többek között Alice Cooper oldalán bukkant fel korábban.
Az 1995-ben megjelent Dead Winter Dead ismét egy konceptlemez lett. A történet a boszniai háború idején játszódik, mely valóságban a lemez megjelenésekor ért véget. A lemezről a Christmas Eve (Sarajevo 12/24) dal még a listákra is felkerült, aminek hatására Paul O’Neill létrehozta Jon Oliva, Al Pitrelli és Robert Kinkel társaságában a Trans-Siberian Orchestra zenekart.
A Wake Of Magellan elődjéhez hasonlóan ismét konceptalbum, melynek központi témáját az öngyilkosság, az élet értékének megkérdőjelezése, valamint a kábitószerekkel való visszaélés szolgáltatta. Az albumon halható történetet a Maersk Dubai incidens hatására írták meg. Egy tajvani hajóskapitány az Atlanti-óceán közepén felfedezett három román potyautast. Az évezredes tengerésztörvények szerint ebben az esetben fel kellett volna vennie a potyautasokat és a következő kikötőben elereszteni őket. A kapitány azonban a vízbe dobott három hordót és szélnek eresztette a három embert. Erre a megtörtént eseményre épül az album.
Az előző albumhoz képest lendületesebb anyag született. Egy bombasztikus megszólalású lemez. Szerintem csak egyben, vagyis az elejétől a végéig érdemes hallgatni. A korábbi albumokhoz képest sokkal teltebb a hangzás, óriási dallamokkal telített az album. Több szerepet kapnak az instrumentális részek. Jon Oliva gyönyörű dallamokat csal elő zongorájából, melyek monumentális témákká terebélyesednek. Zachary Stevens eddigi legjobb teljesítményét nyújtja a lemezen. Nagyban hozzájárul a drámai hatású nóták hangulatának fokozásához. Említést érdemel Al Pitrelli-Chris Caffery gitárpáros teljesítménye is. Meg persze a Savatage egyik nagy erőssége a négyszólamú vokálok és a nagyzenekari hangszerelés. Az örökké bennem maradó dalok és dallamok.
A megjelenés után megváltak az Atlantic Records kiadótol és a Nuclear Blashoz szerződtek. USA turnéra indultak, melyet dél-amerikai és európai állomások követtek. A turné után Zachary Stevens elhagyta a zenekart.
2001-ben jelent meg utolsó albumuk a Poets And Madman, melyet teljes egészében Jon Oliva énekelt fel. Al Pitrelli a felvételek közben lépett ki, hogy a Megadeth soraiba folytassa karrierjét. Az anyag a korai évek lemezeit idéző power metal dalokat tartalmaz. A megjelenést követő turnén Damond Jiniya énekelt. Chris Caffery mellett Jack Frost volt a második gitáros, de a turné végén elbocsátották. Jeff Waters (Annihilator) is kisegítette őket a nyári fesztiválokon. A zenekar a turné végére gyakorlatilag megszűnt létezni. Jon Oliva a Trans-Siberian Orchestra mellett elinditotta saját zenekarát melya Jon Oliva’s Pain nevet viseli. Chris Caffery több szólóalbumot is megjelentetett. Zachery Stevens a Circle//Circle zenekar élén tevékenykedik.
Arra, hogy Savatage néven készítsenek albumokat, nagyon kevés esélyt látok, de a Wake Of Magellan mellett készítettek jó pár olyan albumot, melyeket bármikor jólesik elővenni.
Zenészek:
1987-ben O’Neill producerkedésével megjelent a Hall Of The Mountain King album. A lemez a rajongók és a kritikusok szerint is az együttes legerősebb albuma, mely átmenet a banda 80-as évekbeli hangzása és a 90-es években készült lemezek között. Az albumon Ray Gillen is szerepelt háttérvokálosként, aki a Black Sabbath és a Badlands frontembereként vált ismerté.
