Dalok:
1. I Remember Now
2. Anarchy-X
3. Revolution Calling
4. Operation: Mindcrime
5. Speak
6. Spreading the Disease
7. The Mission
8. Suite Sister Mary
9. The Needle Lies
10. Electric Requiem
11. Breaking the Silence
12. I Don't Believe in Love
13. Waiting for 22
14. My Empty Room
15. Eyes of a Stranger
Zenészek:
Geoff Tate – ének
Chris DeGarmo – gitár, háttér vokál
Michael Wilton – gitár, háttér vokál
Eddie Jackson – basszusgitár, háttér vokál
Scott Rockenfield – dob
A Queensryche együttes Operation: Mindcrime albuma 1988-ban jelent meg. Az albumot a zenekar főművének tartják, hisz ez hozta meg számukra az igazi áttörést.
A zenekar története 1980-as évek elején kezdődött, Michael Wilton gitáros és Scott Rockenfield dobos egy Iron Maiden és Judas Priest feldolgozásokat játszó együttes tagjai voltak. A csapatot többször Geoff Tate énekes segítette ki. A banda ekkor vette fel a The Mob nevet. 1981-ben demofelvételt készítettek. A felvételek után a The Mob megváltoztatta a nevét a demón szereplő Queen Of The Reich című dal után Queensryche-ra. A négyszámos demóról pozitív kritikákat kaptak, és a felvétel iránti növekvő kereslet arra késztette a zenekart, hogy 1983-ban saját kiadásban megjelentessék az anyagot. Ez volt a Queensryche első EP-je. Az anyagon még érződik a Priest és a Maiden hatás, de későbbi jellegzetességeik már itt is feltűnnek.
1984-ben Londonban rögzítették első nagylemezüket a The Warningot. Az album a nem túl erős hangzása ellenére és már egy kiforott zenkart mutatott. Hírnevüket növelte az 1986-ban kiadott Rage For Order. Ekkor már a korszak egyik fő tényezőjét jelentették. Nevezték őket intelligens vagy agyas metalnak, meg a gondolkodó emberek metal bandájának is. Sajátos, újszerű arculatuk ekkora már kiforrott. Nélkülük valamennyire biztos más merre indult volna a Fates Warning, Dream Theater, Psychotic Waltz. A zenesajtó kikiáltotta őket a jövő metal bandájának.
1987 végén láttak neki főművűknek. Az anyag ma már túlzás nélkül a metal történelem egyik csúcsalkotásának tekinthető. Az album egy nagyszabású konceptlemez, egy személyes és az amerikai társadalom problémáit körbejáró történet. Érdekesség, hogy mikor Geoff Tate előállt a sztorival a többieknek, nem fogadták lelkesedő örömmel a történetet. Aztán a fő dalszerző Chris DeGarmo is kezdte meglátni a dolog jelentőségét.
A zenei rendező ezúttal Peter Collins sztárproducer volt, aki korábban a Rush és Tygers Of Pan Tang albumokkal szerzett hírnevet magának. Az epikus nagyzenekari részeknél a neves amerikai zeneszerző Michael Kamen segédkezett.
Emlékszem a lemez megjelenésekor középiskolás voltam. Nekem és barátaimnak tradicionális hard rock és heavy metalhoz szokott fülünknek először szokatlan volt ez az új hangzás. Csak néztünk egymásra, hogy mi ez?, de hamar elkaptuk a fonalat, megfogott a lemez csodálatos hangulata, a zenészek professzionális játéka, amivel előidézték ezt a csodálatos hangulatu mesterművet.
A lemez dalai mind a koncepció részei. Önmagukban, kiemelve is egészek, de igazán a történet részeként működnek.
Két bevezetővel indul az album: a nyitó I Remember Now, majd már zenei, de még mindig a felvezetés részét képező - Anarchy-X track-ekkel. A történet főszereplője Nikki, egy útját vesztett fiatal aki még nem tudja, hogy mit kezdjen életével. A lemez a sztori végén kezdődik. Nikki egy kórházban ébred kómájából, őrizet mellett és a tévét nézi, ahol épp az általa elkövetett gyilkosságokról beszélnek. Közben egy újabb injekciót kap, hogy aludni tudjon, de a szer hatására emlékezni kezd. Az első énekes darab a Revolution Calling a jellegzetes magas hangú refrén énektémával. Itt megismerhetjük Nikkit, valamint lesújtó nézeteit a politikusokról és a társadalomról. Találkozik Dr. X-el akinek kapóra jön hősünk. A következő szám a címadó Operation: Mindcrime kemény, de visszafogott riffje telitalálat. Itt Dr. X telebeszéli Nikki fejét nézeteivel. Ebben segítéségre van a tény, hogy a fiú drogfüggő, valamint saját maga is hipnotizálja őt, hogy befolyással lehessen tudatára. Így próbálja rávenni különféle politikai és vallási vezetők megölésére. A következő Speak tempósabb kíszámithatatlan metalos riffekre épül. Nikki már a doktor hatása alatt beszél arról a földalatti forradalomról, amelynek a Fehér Ház hatalmának lerombolása, a világ teljes átalakitása a cél. A Spreading The Disease dühös riffei után jön a The Mission drámai ballada, mely gyönyörű Geoff Tate énekkel indul. Az ember szinte úszik a csodálatos dallamokkal. Itt ismerhetjük meg Mary nővért, aki, mielőtt apácának állt prostituáltként dolgozott. 17 éves, amikor merő jóságból - meg azért, hogy együtt áldozzanak az oltáron szexuális étvágyának - maga mellé veszi őt William atya. A pap mutatja be a lányt Dr. X-nek, aki felbérli őt, hogy enyhítse Nikki fájdalmait, aki minden egyes áldozata után gyertyát gyújt a szobájában. Bűntudata van, amit , úgy érez, csak Mary nővér enyhíthet. A következő Suite Sister Mary-ben lenyűgözőek a klasszikus operai betétek, a komolyzenei hangszerelés. Csodálatos Geoff Tate és Pamela Moore duetje, az emberen szinte a hideg futkos. Óriási zene!
Dr.X megkéri Nikkit, hogy ölje meg a papot és Maryt, mert sokat tudnak. Nikki végez az atyával és az a terve, hogy megöli Dr. X-et, majd meglép a rendőrök elől. Mary közben besokkal attól, hogy mindenki hazudik neki és kihasználja. Összeveszik Nikkivel is és elrohan. A The Needle Lies pattogós zenei alapra épül. Nikki kábszeres kiakadását és eszmélését látjuk, és azt, hogy képtelen végezni Dr. X-el. Mire visszatér a templomba, Maryt holtan találja. Az Electric Requiem egy drámai átvezető a progresszív vonalon mozgó Breaking The Silence-be. Fájdalmában Nikki őrülten rohan az utcákon, mindenütt Mary arcát látva. Ekkor a rendőrök letartósztatják, és megtalálják nála a fegyvert, amivel a gyilkosságokat elkövették. A következő csúcspont az I Don’t Believe In Love kemény basszus alapjaival. A zárás előtti két levezető - a Waiting For 22, My Empty Room - Nikki gyásza egy cellában ülve Maryért és saját magáért. Az Eyes Of A Stanger a lemez utolsó dala, ahol Nikkit újra a kórházi szobában mutatja. Kábult állapotban visszaemlékszik a történtekre, belebámulva a tükörbe egy idegen arc néz rá vissza. A zene örvényében összemosódik több fő téma, végül egy hang harsogja: Forradalom! Majd kezdődik minden elölről: Már emlékszem ( I remember now).
A lemez még a megjelenés évében aranylemez lett az Egyesült Államokban.
1990 augusztusában jelent meg a következő nagylemez, az Empire. Itt egy hard rockosabb, kommerszebb irányt vett a zene. Az albummal a zenekar a legnagyobb sikereit érte el, és a korszak vezető zenekara lett.
Négy év után jelent meg a Promised Land című album ahol zenei téren az Empire vonalat vitték tovább. 1997-ben jött ki a Hear In The Now Frontier lemez, amely már nem élte meg az aranylemez státuszt sem. 1998-ban kilépett a zenekarból Chris DeGarmo, aki azöta repülőgép pilótaként dolgozik.
A Q2K album 1999-ben jelent meg, melyet sokan tartanak a zenekar legkevésbé sikerült albumának.
2003 tavaszán hireket lehetett hallani arról, hogy DeGarmo visszatér, de a következő Tribe lemezen Mike Stone gitározik.
2006 márciusában jelent meg az Operation:Mindcrime második része, amely jó kritikákat kapott , de nem ér fel az elődjével.
2007-ben egy feldolgozás lemezt adtak ki Take Cover címmel ahol U2, Black Sabbath, Pink Floyd, Queen, The Police és Buffalo Springfield dalokat formáltak saját képükre.
A következő American Soldier album 2009-ben jelent meg. Az album egy konceptlemez az amerikai katonákról.
A legújabb nagylemezük címe Dedicated To Chaos, amely hozza a Queensryche-től elvárt minőséget, de közelről sem ér fel az Operation:Mindrcime zsenialitásával.
1984-ben Londonban rögzítették első nagylemezüket a The Warningot. Az album a nem túl erős hangzása ellenére és már egy kiforott zenkart mutatott. Hírnevüket növelte az 1986-ban kiadott Rage For Order. Ekkor már a korszak egyik fő tényezőjét jelentették. Nevezték őket intelligens vagy agyas metalnak, meg a gondolkodó emberek metal bandájának is. Sajátos, újszerű arculatuk ekkora már kiforrott. Nélkülük valamennyire biztos más merre indult volna a Fates Warning, Dream Theater, Psychotic Waltz. A zenesajtó kikiáltotta őket a jövő metal bandájának.
