 Na kérem! A negyedik fordulón vagyunk túl. Igyekszem ezúttal is velősen, a lényegre szorítkozva átadni a fílinget, ez a múltkor bejött. Legalábbis nem támadta meg a cikket senki. A zsűri tökéletesen működött, abszolút egységet alkotott, bár Pank nagy bánatomra nem tudott eljönni. Február 24-én az egyébként igen jól sikerült harmadik fordulót leköröző vendégsereg gyűlt össze a Crazy Mama Music Pubban. Nagyon helyes. Mondtam, hogy gyertek! Jöttetek. Jó volt? Jó. Gyertek vissza jövő héten, március első csütörtökjén! Ezúttal sem tíz zenekar állt a deszkákra, mivel a FutureRealm zenekar sajnos bőgős-problémák miatt nem tudott játszani a fordulón.
A múlt héten igazoltan távol levő The Fourties zenekar viszont megérkezett. [A cikkben eredetileg itt található szövegrészt a The Fourties zenekar kérésére eltávolítottuk.] Felüdülés volt a szünet, amelynek ideje alatt Molics Zsoltival Dio, Ozzy, Alice Cooper, Maiden meg Motörhead klasszikusokat is pontoztunk, persze végig tizesekkel. Az átszerelés után a budapesti Phlegethon lépett a színpadra. A csapat nem szólalt meg túl jól, de átjött, amit csináltak, különösen a Sötét jövő című végítélet-vízió – még a butácska szöveg és a Maiden utánérzések sem vágták agyon. A Manowar Hail and Kill című klasszikusa a zsűriben sikert aratott, nekem azonban erőtlen volt ehhez a dalhoz Bonyár Attila hangja. Mondjuk, ez relatív, hiszen a nótát Eric Adams sem úgy adja vissza élőben, mint a Kings Of Metal lemezen.
Némi ismételt szerelvényezés után a hazánkban szinte egyedülállóként (vagy mondjuk úgy: utolsó mohikánként) keresztény rockot játszó ELLenPont foglalta el a színpadot. A csapat némileg átalakult felállással érkezett, de kézben volt, egyben volt a produkció. A név biztosan nem a zenei kifejezésből (contrapunto) származik, mert a dalokban nem találkoztam ellenpontos témákkal. A dalszövegek szóltak valamiről, üzenetet hordoznak/közvetítenek, de sajnos ez minden, ami kiemelheti a csapatot az átlagból. A Flood int the Desert zenekar zenéje viszont sokkal inkább elment mellettem. Annyit fogtam csak fel belőle, hogy az LTD Alexi Laiho-modellen nyomuló Szadlo Tomi meglehetősen jó szólókat tekert – és ez valószínűleg nem csak a gitáron múlott. Megkockáztatom: a forduló legjobb szólógitárosa ő volt.
 A Flood műsorát követően beindult a zúzda. Először a füzesgyarmati deviANT HC/metalja állította meg a levegőt. (A lemezt letöltheted itt.) A kifogástalan hitelességű zúzás hátránya annyi volt csak, hogy a brutálisan lehangolt sound nem tudott kijönni a kis alapokon és nem zúzta szét a mellkasokat. De ez részletkérdés, és Schleer Miki jóvoltából amit a cuccon meg lehetett szólaltatni, az meg is szólalt. A deviANT csapatát a budapesti ScerrA (a képen) váltotta a színpadon, nem kevesebb intenzitással. A banda valami egészen érdekes dolgot művel zene címszó alatt (a lemezt töltsd le itt), és ebben a dologban hardcore és modern metal elegyedik egyéb extrém zenei elemekkel, valamint némi dallammal és samplerekkel. A hozott Ákos feldolgozás (Ne fájjon többé) és a színpadkép is eredeti volt. Ha pontoztunk volna külön ilyet, a ScerrA ütőse, Barta Laci lett volna a forduló legattraktívabban játszó dobosa. A ScerrA után a szintén budapesti Philosopher zenekar foglalta el a deszkákat. A csapat valószínűleg a Death ’93-as Individual Thought Patterns lemezén található nóta után vette fel a nevét, de az is lehet, hogy tévedek. Mindenesetre death metal alapú progos extrém zenében utaznak a srácok, amelyben minden hangszeres nagy tehetséggel megáldott zenész, talán az ének a gyenge pont. Úgy láttam, hogy Gergőnek szinte fájdalmat okoz a skandináv típusú hangképzés és egy multieffekttel is meg kell támogatni a hangját, ami lehet, hogy koncepció, de mégis… Chris Barnes Cannibal Corpse énekes (ma Six Feet Under) a Tomb of the Mutilated idején büszke volt rá, hogy az „ének” felvételeinél nem használtak semmilyen digitális ketyerét, mégis úgy szól, mint egy grizzly, ami megevett egy kilométer szögesdrótot.
Az ambrózfalvi death/grind Sin of God munkássága ismert volt előttem és kíváncsi voltam, hogy Balázs élőben is leüti-e azokat a témákat, amiket a Satan Embryo lemezen hallhatunk… Igen. Megcsinálja, bár láthatóan könnyedén játszott, nem nagyon ütötte a cuccot, de jól, arányosan szólt a motyó, pedig szerintem Miki nem használ triggereket. A csapat soundja azonban valahogy nem volt igazán jó, Laca gitárja legalábbis elég magányosan szólt. Gábor leckét adott brutal death hörgésből, megmutatta, hogy mindenféle műszaki cucc nélkül is lehet reprodukálni a párzó t-rexek röfögését. Volt nagy döbbenet, mikor a zsűriben realizálódott, hogy Laca ugyan balkezes, de „hagyományos” jobbos gitáron játszik, ami át sincs húrozva, csak fordítva fogja… Nagyon spéci… Ha pontoztunk volna ilyesmit, akkor Balázs lehetett volna a forduló legtechnikásabb dobosa, Laca pedig a legegyedibb stílusú gitáros. Az est a budapesti Engine zenekarral ért véget. A csapattal visszatértünk a dallamos metalhoz. Erős műsort produkáltak a fiúk, bár az frontember torkával lehetett némi probléma, mert Yosha nem így szokott énekelni. Az, hogy „butametalénekesesen” marokra fogja a mikrofon kosarát, már szinte rendben van, de volt ott valami más is, mert a feldolgozásban (a Scorpi-klasszikus Still Loving You Sonata-féle átirata) kapitálisakat énekelt mellé. Mindettől függetlenül volt produkcijó – ahogy Győzike mondta volt.
Az előző futamnál kevésbé kiegyenlített volt ez a mezőny, de általánosságban elmondható, hogy jó zenekarokat láttunk. Csütörtökön lesz az utolsó selejtező, olyan bandákkal mint az Elemi állapot, az Ignor, az Éjfény, a Vastrabant, a Farkasok, a Smith and Friends, a The Southern Society és a Gaslight, és új fellépési lehetőséget kap az A-GY H-Ö P-Zs, mivel az első fordulóban technikai okok miatt nem sikerült bizonyítaniuk. Gyere el, és szavazz a helyszínen a kedvencedre!
Kánya Ferenc
Képeink a fordulóról egyelőre nincsenek, de amint meglesznek, Facebook oldalunkon közzétesszük mindet!
BCS a Facebookon | Crazy Mama |
